A mai modern táborok egyik meghatározó elődei mindenképp a cserkésztáborok voltak. Ha azt mondom: cserkészet, mindenkinek a túrázás, közösségépítés, természetszeretet, hagyományőrzés és persze a táborozás jut eszébe.
Egy kis történelem
A cserkészet megalapítója lord Robert Baden-Powell volt. Az első cserkésztábort 1907-ben rendezték meg Angliában. A Magyar Cserkészszövetséget 1912-ben alapították. Gróf Teleki Pál tiszteletbeli főcserkésznek számított.
Kalap és nyakkendő
A cserkészek bakancsot, khaki színű térdzoknit, rövidnadrágot és inget, hozzá zöld nyakkendőt, fejükön kalapot viseltek. Az ing pántjába tűzött nemzeti színű szalag jelezte egy-egy próbatétel sikeres elvégzését.
Korosztályok szerint megkülönböztettek kiscserkészt, cserkészt, felnőtt cserkészt és öreg cserkészt. A cserkészek őrsökbe, az őrsök csapatokba tömörültek. Jelvényeik a liliom vagy a lóhere. A cserkészcsapatoknak zászlóik voltak, ezeket vonták fel a táborokban.
Így lehetsz cserkész
Cserkésznek lenni kitüntetés volt, azt ki kellett érdemelni. Csak jó tanulmányi eredménnyel, jó magatartással lehetett cserkésznek jelentkezni, amihez a szülő beleegyezése és az osztályfőnök ajánlása is kellett. Aki cserkész lett, annak fogadalmat kellett tennie, hogy betartja a cserkésztörvényeket.
A cserkészek törvényének tíz pontja volt, hasonlatos az úttörők tizenkét pontjához. Ezek egyfajta útmutatóul szolgáltak a helyes viselkedéshez. Csak az mehetett cserkésztáborba, aki becsületes, fegyelmezett, megbízható, pontos, igazat mond, védi a természetet, tisztességes embertársaival.
Tanulj és cselekedj!
A cserkésztáborokban a gyerekek elsajátították az elsősegélynyújtást, a tájékozódást a természetben, tűzgyújtást, állatokkal való bánásmódot. Megtanultak ellenállni a természet erőinek, mai szóval „kiléptek a komfortzónájukból”, például úgy, hogy jéghideg patakban fürödtek meg. Gyakorlatias tudást szerezhettek, felkészültek a valódi életre.
A táborokat rendezték erdőben és vízparton, nyári melegben és téli hóban is. A cserkészek sportosak, gyorsak, erősek, ügyesek voltak. Íjászkodtak vagy túráztak, kenuztak vagy vitorláztak, barlangásztak vagy horgásztak. A táborokat sokszor egy keret, például egy népmese köré szervezték.
Itt mindenkit egyformán kezeltek, tényleg mindenki egyenlőnek számított, nem volt megkülönböztetés a különböző társadalmi osztályok vagy vallásúak gyerekei között. A lányok „fiús”, a fiúk „lányos” dolgokat is elsajátítottak, például a lányok is készítettek nyakkendőkből és faágakból hordágyat, és a fiúk is hímeztek.
A táborok során megtanultak együttműködni társaikkal, tisztelni az idősebbeket. A cserkésztábor leginkább a közösségformálásban játszott nagy szerepet. A cserkészek egymást testvéreiknek tekintették. A tábortűz mellett zenéltek, énekeltek, sütöttek-főztek, nemcsak nappal, de éjszaka is túráztak, számháborúztak és métáztak. Céljuk az volt, hogy képességeik kiteljesedjenek, fejlődjenek, jobb emberek legyenek.
Szerző: Tóth Réka