Amikor építőtábort hirdettek a gimnáziumban, lelkesen jelentkeztem. Egyvalamit nem értettem: mitől építő? Mi nem építettünk semmit, ellenben kukoricát fattyaztunk és meggyet szedtünk. A kaja pocsék volt, a társaság szuper. Nappal megsültünk a tűző napon, éjjel jókat buliztunk.
Mit építettünk?
Utólag jöttem rá, hogy a szocializmust építettük. Ezeknek a táboroknak az alapvető célja ugyanis a pártpropaganda és a közösségi életre, munkára nevelés volt.
Később tudtam meg, hogy az 50-es években szovjet mintára tényleg építési céllal indultak útra ezek a táborok. Ezek keretében egész városrészeket építettek fel a fiatalok, pl. Sztálinvárost vagy utakat, hőerőművet vagy vízi erőművet, mocsarat csapoltak le, vagy segítettek az árvíz utáni károk enyhítésében.
Később a hangsúly a mezőgazdasági munkákra helyeződött át. A csapatok gyümölcsöt vagy zöldséget szedtek, válogattak, dolgoztak fel. Például szőlőt kötöztek, málnát kapáltak, kukoricát címereztek.
De miért?
A 60-as, 70-es, 80-as években több tízezer fiatal vett részt ezekben a KISZ által szervezett táborokban. Vajon mi motiválta őket? Egész tanévben tanultak, és amikor elérkezett a várva várt vakáció, ők ahelyett, hogy pihentek vagy szórakoztak volna, fizikai munkát végeztek.
Ráadásul eredetileg önkéntes munkának indult az egész, és nem járt érte pénz. Mi már kaptunk némi fizetést, persze minimálisat, de gimnazistaként jól jött az a kis zsebpénz-kiegészítés. Mellé pedig ugyebár ingyenes utazás, szállás és étkezés járt.
Nagyon ne úgy képzeljük el, mint egy all inclusive hotelt! Az építőtáborokban eleinte nem épületekben, hanem sátrakban, később faházakban laktak a fiatalok. A szállásokra jellemző volt a komfort teljes vagy részleges hiánya. Az étel kevés volt, vacak, a menüben semmi változatosság. Jómagam rendkívül zsíros húsokra és száraz kenyérre emlékszem.
Erkölcsi hanyatlás
Az építőtáborokban munkaversenyt hirdettek, a napi munkát esténként kiértékelték. A lényeg főleg a mennyiség, nem pedig a minőség volt. A termelőszövetkezetek az első időkben örömmel fogadták az ingyen dolgozó ifjúságot, de aztán rájöttek, hogy a szaktudás nélküli fiatalok sokszor több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak.
A résztvevők inkább üdülésnek tekintették a táborokat: szabadidejükben pihentek, fürödtek, játszottak, sportoltak, zenét hallgattak, táncoltak. A hangsúly szép lassan a bulizásra, alkoholizálásra és ismerkedésre tevődött át. A fiúkat jobban vonzották a bikinis lányok, mint a talicskázás, és a lányok is inkább a fiúk izmaiban gyönyörködtek, semmint az érett termésekben.
És ma?
Ahogy a rendszerváltáskor a KISZ megszűnt, az építőtáboroknak is leáldozott. Aki manapság szeretne hasonló életérzést megtapasztalni, az menjen el – mondjuk – egy ökofaluba önkéntesnek.
Szerző: Tóth Réka
