Kedves Tücsi! Örülök, hogy várod az élménybeszámolóimat. Szívesen mesélek, mert így egy kicsit te is részese lehetsz ennek a rendkívüli tábornak. Nem is hinnéd, milyen változatos programokban van részünk. Tegnap például Las Vegasban érezhettük magunkat. Jól gondolod, hogy belekóstoltunk a kaszinók világába.

Nagy titkolózás és készülődés előzte meg az esti programot. A vezetőség a mókusokkal együtt berendezte a hangárt játékbarlangnak. Az elszeparált helyszíneken különféle játékokat lehetett kipróbálni. Páronként haladtunk, és természetesen az egész egy nagy versengés volt. Induláskor zsetonokat kaptunk, amivel gazdálkodnunk kellett. Egy helyszínrajz alapján szabadon dönthettünk, hogy hol akarunk szerencsét próbálni.

Mi a szójátékokkal kezdtünk, ami mindkettőnknek nagyon ment. Az asszociációs kapcsolatokban pillanatok alatt megszereztük a maximális pontokat. Nem is rossz indulás, ugye? A szellemi kihívás után rögtön egy ügyességit választottunk: a darts nagy kedvencünk. Ez is bejött nekünk, alig győztük összeszámolni a megszerzett zsetonjainkat. Csak így tovább! Persze tudhattuk volna, hogy a szerencse forgandó, egyszer fenn, máskor lenn. Akadt olyan állomás, ahol kártyajátékon sokszorozhattuk meg a vagyonunkat, de persze benne volt a pakliban a veszteség is. Mi itt is elég jól jártunk, megdupláztuk a zsetonjainkat. Kezdtük elbízni magunkat, hogy verhetetlenek vagyunk.

Ekkor jött a fordulat. Igazi kaszinói környezetben, felfokozott hangulatban ültünk le a rulettasztalhoz. Izgatottan tettük meg a tétjeinket, de itt már nem jártunk szerencsével, folyton rossz számokon állt meg a golyó. És a színek sem jöttek be: ha pirosra tettünk, biztos a fekete lett, ha váltottunk, akkor meg a másik. Vészesen fogytak a zsetonjaink, egyre reménytelenebbé vált a helyzet. Julcsi, a csapattársam vérszemet kapott, és újabb zsetonokat akart feláldozni, mindenáron vissza akarta nyerni a pénzünket. Még jó, hogy én észnél voltam, és egy idő után már nem kockáztattam. Végül, ha nehezen is, de el tudtam rángatni onnan Julcsit, és új esélyeket kerestünk. Szerencsére a kódfejtésben megint remekeltünk, így ismét tudtunk némi zsetont gyűjteni.

Az est végén kihirdették a győzteseket. Mondanom sem kell, hogy nem mi lettünk azok, de azért nem maradtunk szégyenben sem. Bekerültünk az első harmadba, még ajándékot is kaptunk, egy-egy pakli Keltis kártyát. A legjobb persze az élmény volt, az, hogy végigjátszottuk az estét. Miközben kipróbáltuk magunkat az ügyességi és a szellemi játékokban, sokat nevettünk, remekül szórakoztunk. Örökre emlékezetes lesz. Te is élvezted volna.

Üdv, Zsófi

Ez az írás a „Levelek Tücsinek” sorozat egyik darabja.

Lejegyezte: Laczkó Zsuzsa