– Nagyapa! Neked van csákányod? – kérdezte az ötéves Matyi.
– Micsoda? Csákány??? Az sajnos nincs, de minek az neked, kisunokám?
– Azt mondta az óvó néni, hogy február 24-én lesz jégtörő Mátyás napja, azt hittem, nekem is ki kell menni a tóra jeget törni.
– Matyikám, ez egy régi hiedelem. Megfigyelték az emberek, hogy ezen a napon kezd olvadni a jég, közeledik a tavasz, ha pedig eddig nem volt jég, jön a hideg idő, „csinál” Mátyás havat.
– Nagyapa, most van jég, menjünk ki a tóra, neked van kalapácsod, talán azzal is tudunk törni.
Jó melegen felöltöztek, Matyi fogta a játék kalapácsát, és elindultak a közeli tóhoz.
– Mesélj még, Nagyapa! – kérlelte nagyapját Matyi.
Szent Mátyás
Február 24-e Szent Mátyás apostol ünnepe. Ő a Lévi nemzetségből származó, betlehemi születésű tudós ember volt. Az az apostol, akit Júdás árulása után Jézus tanítványai Júdás helyett sorshúzással maguk közé választottak, hogy a többiekkel együtt tanúskodjék Krisztus feltámadásáról. Az ácsok, mészárosok és halászok védőszentjeként is tisztelik.
Népi hiedelmek
Sok népi hiedelem kapcsolódik hozzá. Csíkszentmártonban az a tréfás mondás járja: ha Mátyás napján nem indul be a jégzajlás, a jégtörő néhány hétre éleztetni adta a csáklyáját. Azt mesélik, Mátyás ilyenkor kiosztja a madarak sípjait, hogy azok újra csivitelhessenek, a szűre ujjából pedig kirázza a pacsirtákat, a tavaszt. Hamarosan jön a kikelet.
Hogyha havas volt az idő, búzát, árpát, zabot vetettek, remélték, jó lesz a termés. Úgy tartották, ha most vetik a petrezselymet, sárgarépát, borsót, nem eszi meg a féreg a magvakat. Bíztak benne, hogy ezen a napon nem esik az eső, mert akkor elveri a jég a termést, a szőlő pedig savanyú lesz.
– Most nem esik az eső – vidámkodott Matyi –, idén fincsi lesz a szőlő!
A halászoknak is jeles napja volt Mátyás, az ezen a napon fogott csukát Mátyás csukájának nevezték, és egész évre bőséges halfogást ígért. Egyes vidékeken a Mátyás-napi libatojást megjelölték, mert az járta, az ebből kikelt liba szerencsétlenséget hoz. Az e napon világra jött kislibák marakodósak voltak. Amennyiben hideg az idő, sok tojás lesz, ha szeles, akkor kevés. A pásztorok is nagyon várták már Mátyást, mert megtarkult a legelő, kilátszott a fű a hó alól, kihajthatták az állatokat a legelőre.
A szökőnapot Mátyás ugrásának is hívták, mivel a szökőévben február 24-ére toldottak be egy napot, Mátyás ünnepe pedig február 25-ére csúszott. Tehát a közhiedelem ellenére nem február 29-e a szökőnap.
Mátyás király
Az is érdekesség, hogy Mátyás királyunk is róla kapta a nevét, mert Mátyás napjára virradó éjjel, február 23-án született. Ebben az időben elterjedt, hogy az újszülötteket szentekről nevezzék el, nem kaphattak pogány nevet. A Mátyás név egyébként azt jelenti, hogy „Isten ajándéka”.
– Juj de jó! Nekem is Mátyás a nevem, mint Mátyás királynak – örvendezett Matyi, és lelkesen tovább törte a jeget.
Szerző: Tóth Réka
