Észre sem vettem, olyan gyorsan elmúlt ez a nap. Az egyik pillanatban még a táncról beszélgettünk, a másikban pedig már Enikő rángatott a hangár felé, mert kezdődött a vacsora. Az első közös étkezés. Még nem tudtam hozzászokni a rengeteg emberhez, így újfent sokkolt, hogy mennyien vagyunk. Miközben sorban álltunk, az ikrek csacsogását hallgattam, akik immár meg is tudták mutatni nekem azt a bizonyos kismókust. Csak fél füllel figyeltem rájuk, közben a szememmel a tömeget pásztáztam, egészen addig, míg észre nem vettem Rebekát. Mosolyogva intettem neki, mire komoly arccal visszabólintott. Háta mögött Laci állt, aki egy cseppet sem volt olyan szigorú, mint a húga, nagy mozdulatokkal és széles karlengetéssel adta a tudomásomra – és mindenki máséra is –, hogy észrevett. Elkaptam a tekintetem, és belenevettem az ikrek beszélgetésébe.

– Ez mekkora poén – vigyorogtam Gittára. Ő értetlen arccal nézett vissza rám.

– Hogy elpusztult a hörcsögöm? – kerekedtek hatalmasra a szemei.

– Ja, bocs, az nem – dadogtam zavartan. Csak én lehetek ekkora barom.

A kínos helyzetnek az vetett véget, hogy sorra kerültünk, és elindultunk helyet keresni a spagettinkkel együtt. A tányért fogva igyekeztem senkire sem nézni, pontosabban senkit nem észrevenni. Közben mantráztam magamban, hogy mennyire nem érdekel az egész, és pont nem fogok olvasztottcsoki-szemekkel foglalkozni. Aha, ember tervez. Én hiába építek fel magamban egy ilyen jó kis tervet, ha másnak más terve van. Lacinak az volt, hogy leüljenek mellénk Rebekával együtt. Nyilván erre nem lehet azt mondani, hogy ne tegyék, mert egyrészről bunkóság lenne, másrészről meg valami bennem igenis örült egy kicsit. Csak nem az öröm volt az erősebb érzés, hanem az, hogy zavarba jöttem. Istenem, én tényleg nagyon béna vagyok!

Igyekeztem a kajámra koncentrálni – ami tényleg nagyon finom volt –, és nem részt venni a beszélgetésben – amitől viszont ismét egyedül éreztem magam. Enikő mentette meg a helyzetet, úgy tűnik, ez lesz a védjegye. Leült mellém, és a kérdéseivel rögtön lehetetlenné tette, hogy folytassam a sült hal üzemmódot.

Ez az írás az „Emma naplója” sorozat 21. része.

Lejegyezte: L. Molnár Edit