Kialvatlanul, nyűgösen ébredtem a tábor negyedik reggelén. Enikő ott toporgott az ajtóban, és folyamatosan sürgetett, hogy iparkodjak, mert el fogunk késni a táncóráról. Próbáltam embert varázsolni magamból a kis fürdőszoba tükre előtt, de portré helyett karikatúra sikerült. Nem véletlen, hogy maradtam tánctáboros a képzőművészet helyett.

A reggelit fél lábon állva tömtük magunkba, és nyeltük le szinte rágás nélkül. Így is csak az utolsó percben értünk oda a közös bemelegítésre. Nehéznek éreztem minden végtagomat, félpercenként ásítottam egyet, és a kedvem sem volt a legjobb, mindez a ma hajnalig tartó agyalásnak és forgolódásnak köszönhetően. Alig vártam, hogy szünet legyen, és összeeshessek.

Szünetben Dóri, az egyik tánctanár leült mellém, és rám mosolygott.

– Nehéz éjszaka? – kérdezte, miközben a napszemüvegét a homlokára tolva rám nézett.

– Nem aludtam túl sokat – vallottam be.

– Igen, az látszik – folytatta. – Viszont ma összerakjuk a koreográfia maradék részét, és számítok a segítségedre – nézett fürkésző tekintettel, várva, hogy mit reagálok.

Kicsit zavarba jöttem, és hirtelen nem tudtam, hogy mit válaszoljak. Lehetséges, hogy itt tényleg számít a véleményem? Dóri nem maradt tovább, megérintette egy pillanatra a vállamat, majd felállt, és elindult, hogy megtöltse a kulacsát, ami egyébként nekem sem ártott volna. Elgondolkodva ballagtam a vízcsap felé, és nemcsak a kulacsomat töltöttem meg, hanem a hajamat és a homlokomat is bevizeztem. Az, amit Dóri mondott, segített túllendülni az apátián, és próbáltam csak a táncra összpontosítani. És ahogy az lenni szokott, amint elkezdtem a mozdulataimra figyelni a fejemben lévő hangok helyett, egyre könnyebbé vált először a mozgás, utána pedig minden. Már nem is volt annyira vacak kedvem, és azzal sem foglalkoztam, hogy mi lesz este, hanem élveztem azt, amit csináltam. A koreográfia összeállt, és még arra is maradt energiám, hogy jelezzem, holnaptól eggyel többen leszünk. Sőt, úgy tudtam ezt kimondani, hogy még csak rosszul sem éreztem magam tőle. Hiába, a tánc tényleg a legjobb orvosság.

Lejegyezte: L. Molnár Edit