Zenés, táncos tábori karnevál
Tábori impulzus
PEOPLE TEAM tábor

Kedves Tücsi! Ismét jelentkezem, hiszen megígértem, hogy mindenről beszámolok neked, ami a PEOPLE TEAM-táborban történik. Igaz, alig akad időm az írásra, mert mindig van valamilyen érdekes program. A délelőtti témafoglalkozások is nagyon jók, de most inkább egy szabadidős programról mesélek neked. Ater és a mókusok minden estére gondoskodnak valami különleges műsorról, buliról.

Tegnap egy szenzációs tábori karnevált tartottunk Zenével, tánccal a világ körül címmel. Pár napja minden csapatnak ki kellett húzni egy népcsoport nevét, amelyiknek a kultúráját mutattuk be. Már a sorsolás is nagyon izgalmas volt. Nem mindegy, ki mit húz, hiszen könnyű például a spanyolok flamencóját bemutatni: látványos az öltözékük, fülbemászó a zenéjük. A törökök hastánca is elvarázsolja a közönséget, pedig azt a kis csípőtekergetést, a fátylak lengetését még én is hamar meg tudnám tanulni. A lengyel polka betanulásával, a bécsi valcerrel vagy az angolok keringőjével már több a munka, de az is elég hálás feladat.

Mi végül a görögöket húztuk, aminek nagyon örültünk. A jellegzetes szirtakitgyorsan megtaláltuk a You Tube-on, onnan szereztük a koreográfiát. Persze egész más nézni és táncolni ezt a hagyományos, szabályos lépéskombinációkból álló táncot. Sokat izzadtunk, rengeteget nevettünk, mire összeállt a produkció. A megfelelő népviseletet kiválaszthattuk a jelmeztárból, amit az egyik profi táncstúdió adott kölcsön. Alig ismertünk magunkra, amikor beöltöztünk a ruhákba, felvettük a színes kötényeket, és a fejünkre kötöttük a kendőket. Már csak arra vártunk, hogy ránk kerüljön végre a sor.

Érdekes, színes műsorszámok váltogatták egymást. Mi a nyugalmat és méltóságot sugárzó japán gésákat követtük. Az ő egzotikus megjelenésük és jellegzetes ázsiai zenéjük teljesen ellentéte volt a mi felszabadult, temperamentumos táncunknak. Remegő lábakkal álltunk ki a színpadra, és kezdtünk lépkedni a buzuki hangjaira. Az első botladozó lépések után sikerült rátalálni a ritmusra, és minden idők legjobb Zorba-táncát előadni. Persze csak a mi próbáinkhoz viszonyítva számít a legjobbnak.

Óriási tapssal jutalmazott bennünket a lelkes közönség, amit mi kipirult arccal, levegő után kapkodva, fülig érő mosollyal köszöntünk meg. Utánunk vad indiántánc következett, amit rojtos poncsóban, hasított bőr csizmában és hagyományos, tollas fejdíszben adtak elő. Mivel ez a produkció zárta a karneváli bemutatót, a hangulat is elérte a tetőpontot: a nézők hangosan tapsoltak, doboltak. Igazán fergetegesre sikerült ez az este. Kár, hogy te kimaradtál belőle.

Én is most, a csúcson köszönök el.

Ölellek, Zsófi

Ez az írás a „Levelek Tücsinek” sorozat egyik darabja.

Lejegyezte: Laczkó Zsuzsa

Kapcsolódó

Még több