Az I. világháború: több mint négy évig tartó fegyveres konfliktus a XX. század elején, 1914 és 1918 között. A nagy háború, az emberiség történelmének egyik legszörnyűbb háborúja. November 11. az I. világháború befejezésének emléknapja. Arra a – legalább két tucat államot és csaknem 43 millió katonát felvonultató – nemzetközi konfliktusra emlékezünk, amelyben sok-sok tizenéves vagy még ennél is fiatalabb gyermek is áldozatul esett.

Gyermekkatonák

A történelem során számtalan eset dokumentálódott, amikor gyerekek váltak katonákká. Hogyan sodródhattak a fiatalok közvetlenül a frontvonalba az I. világháború idején? A jelenség mögött különféle motivációk állhatnak, ám – ahogy hasonló esetekben kivétel nélkül – egyértelműen felvetődik a felelősség és az etika dilemmája.

Indíttatás

Az 1915-ös Az Est cikkeiben bemutatott 14–17 éves fiúk esetei azt mutatják, hogy kezdetben a gyerekek inkább kalandvágyból csatlakoztak a sereghez, nem pedig a kényszerből vagy az otthoni kilátástalan körülmények folyományaként. A háború utolsó évében azonban már tömegesen sorozták be a fiatalkorúakat is. Ezek a srácok a háború borzalmaival szembenézve gyorsan felnőttek, ám felmerül a kérdés, hogy vajon tisztában voltak-e azzal, mire vállalkoznak?

A hadsereg és a gyermekkatonák

A hadvezetés eleinte nem nézte jó szemmel az önkéntes gyermekkatonák szolgálatát. Ennek ellenére több fiatal sikerrel csatlakozott a sereghez, némelyikük még szülői engedéllyel is rendelkezett. Ezek az esetek felvetik a hadsereg felelősségét, illetve alapvető, a gyerekekhez és a kiskorúakhoz köthető erkölcsi aggályokat.

A háború és a társadalom

A gyerekek döntését befolyásolta az a társadalmi és családi környezet, amelyben éltek. Sokan otthon maradtak az édesanyjukkal: az apjukat és a testvéreiket besorozták, ráadásul nemritkán az inasként vagy tanoncként dolgozó fiúk munkahelye is veszélybe került. Ezek a tényezők hozzájárulhattak a gyerekek elszántságához, még ha a hadvezetés a kezdeti időszakban nem is támogatta őket abbéli szándékukban, hogy aktív résztvevői legyenek a háborús cselekményeknek.

Gyermekkatonák szerte a világon

A gyermekkatona-jelenség nem korlátozódott kizárólag az Osztrák–Magyar Monarchiára; szinte minden hadviselő fél hadseregében előfordultak fiatal fiúk. Ez rávilágít arra, hogy – az esetek számából kiindulva – globális problémáról, mindenekelőtt pedig az érintett államok hadvezetésének kiemelt felelősségéről van szó: egyértelmű, hogy az országoknak közös erőfeszítéseket kellett volna tenniük a megelőzés, illetve egy elviselhető és bizonyos keretek között kezelhető megoldás érdekében.

A háború végkifejlete és az emberveszteség

Az Est cikkei a hadseregek korösszetételének megváltozására is koncentrálnak: bemutatják, hogy a mérhetetlen emberveszteség pótlása érdekében újabb és újabb évfolyamokat kellett behívni. Ebben a kritikus szituációban a gyermekkatonák szerepe még inkább felértékelődött. 1915 végére már ők is részét képezték annak a tartaléknak, amelyre a hadseregnek egyre inkább szüksége volt. Jóllehet a gyermekkatonák bevetése és a toborzás folytonossága nemcsak etikátlan, azonban hosszú távon fenntarthatatlannak is bizonyult.

Kötelességünk emlékezni

A gyermekkatonaság kérdése komplex és sokrétű probléma, amely mélyen gyökerezik a társadalmi struktúrákban és a mindenkori háborús körülményekben. A megoldás érdekében kollektív erőfeszítésekre és a nemzetközi közösség elkötelezettségére, valamint arra is szükség van, hogy a múltbéli eseményekhez köthető tragédiák soha ne merülhessenek a feledés homályába.

A gyermekkatonákra is emlékezünk ma, az I. világháború befejezésének emléknapján, november 11-én.

Lejegyezte: S. Imagiro

Forrás: Takács Róbert írása nyomán