Vacsora előtt visszaindultunk a táborba. Én még kicsit halogattam volna az indulást, de a mókusok könyörtelenül kiparancsoltak mindenkit a vízből. Nem akartam arra gondolni, hogy miért maradnék szívesebben a strandon. Nem akartam arra gondolni, hogy nem tudok örülni Lilla érkezésének, holott ez négy napja – négy hihetetlenül hosszú napja – még elképzelhetetlen lett volna. Laci a hazaúton is fogta a kezem, de rá sem nagyon tudtam koncentrálni. Ugyanúgy, ahogy a vacsorára sem, amit már a hangárban fogyasztottunk el, a nyüzsgés közepén.

Lilla hétkor érkezett. Én már tíz perccel korábban ott tébláboltam az őrség környékén, várva, hogy felbukkanjon. Laci el akart kísérni, de megkértem, hogy ne tegye. Ezt a találkozást is szeretném minél jobban halogatni. Lilla apukájának az autója pár perccel hét után bukkant fel. Leparkolt a sorompó előtt, kiszállt a barátnőm, majd a szülei is. Odaintegettek nekem, megölelték egymást, és Lilla máris a kapuban álló fiúkkal kezdett beszélgetni. Miután elmondta, hogy ki ő, és mit keres itt, és ezt ellenőrizték, már be is léphetett. A bőröndjét vonszolva, ezerwattos mosollyal lépkedett felém. – Segítesz? – kérdezte nyögve, majd elém érve elengedte a bőrönd fogantyúját, és megölelt. Egyből olvadni kezdett bennem valami, hiszen ő mégiscsak Lilla, a barátnőm, akármi legyen is. Elindultunk a kollégium felé. Lilla küzdött a bőröndjével, közben megállás nélkül csacsogott mindenről. Én nem tudtam figyelni rá, mert azt éreztem, hogy megfulladok, ha nem mondok valamit azonnal.

– Emlékszel Lacira? – ez a kérdés csúszott ki végül a számon.

Lilla félbehagyta a sztorizgatást, és elképedve nézett rám.

– Kire? – Látszott, hogy tényleg fogalma sincs arról, hogy kire gondolok. – Laci. Elsőből. Életed szerelme. A leendő férjed – soroltam, várva a felismerést. Ami lassabban történt meg, mint számítottam rá.

– Akinek volt egy lova? – tűnődött el végül a barátnőm. – Halványan. Mi van vele?

– Azt hiszem, beleestem – mondtam minden mindegy alapon.

Lilla pedig nevetve átölelte a vállam.

– Akkor most mesélj te!

Lejegyezte: L. Molnár Edit