A kullancsok minden anyuka és táboroztató rémálmai. Sajnos állandó veszélyforrást jelentenek, hiszen a kullancsok kora tavasztól késő őszig lesben állnak, és a gondos odafigyelés, a zárt ruházat, valamint a kullancsriasztó spray-k ellenére is előfordulhat, hogy a vérszívó utat talál a gyermekek bőréhez. Ez nemcsak kellemetlen, de veszélyes is lehet, ugyanis a közönséges kullancsok számos betegség terjesztői lehetnek. Sajnos a PEOPLE TEAM-ben is előfordult már egy-két kullancsos eset. Mai megszólalónk Éva, aki a tavalyi nyár során tábori orvosként ügyelt a gyermekek egészségére, viszont nem esett kétségbe a helyzettől.
A PEOPLE TEAM-ben, mivel elsősorban nem egy, a természetben megrendezésre kerülő túra- vagy nomádtábor, nem jelentenek elsődleges veszélyforrást a kullancsok. Teljesen azonban nem legyinthetünk rájuk, a kullancsok ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem csupán az erdőkben, hanem szinte bármilyen bokros-fás, sűrű aljnövényzettel rendelkező területen előfordulhatnak. A tábornak helyet adó kecskeméti campuson pedig van ilyen parkosabb rész. A gyerekek ráadásul magasabb kockázatnak is vannak kitéve, mert az élősködők jellemzően az aljnövényzetben élnek, amely egy magasságban van a kisebbekkel. A kullancsok rendszerint a hajas fejbőrön, a hajlatokban – hónaljban, könyök- és térdhajlatban, lábujjak között – szeretnek megpihenni.
Hazánkban a két legfontosabb betegség, amelyeket a hazai közönséges kullancs terjeszt, az FSME-vírus által okozott agyvelőgyulladás és a Lyme-kór, melyet egy baktériumfertőzés idézhet elő. Fontos, hogy a gyermekek minél előbb szóljanak a mókusoknak vagy valamelyik táborvezetőnek, ha kullancsgyanús pontot észlelnek magukon, mert ha a kullancs időben eltávolításra kerül, az esetek döntő többségében egyik betegség sem alakul ki.
Szerencsére tavaly sem történt nagy baj, mert a gyerekek az előírásoknak megfelelően mindig azonnal jelezték a rájuk vigyázó mókusoknak a dolgot, a táborban pedig mindig van nálunk speciálisan erre a célra kialakított kullancskiszedő, amely anélkül távolítja el a kullancsot, hogy az utóteste beleszakadna a bőrfelületbe. Persze, ha nincs más, a művelet egy szimpla, lehetőleg minél vékonyabb hegyű csipesszel is elvégezhető. Ami fontos viszont, és gyakori hiba a laikusoknál, az az, hogy vízzel, olajjal vagy ecettel próbálják „lemosni” a kullancsot, amivel csak azt érik el, hogy a fuldoklástól sokkolódó kullancs visszaereszti a már fertőzött vért a bőr alá. Szintén tévhit, hogy meg kéne ijednünk, ha a kullancs kiszedése után egy apró fekete pöttyként ott marad a bogár szívókorongja. Az ugyanis már nem fertőzőképes, és a szervezetünk feltehetőleg egy-két napon belül kilöki a bőrünkből – ha nem kerül le rólunk korábban egyéb mechanikus hatástól.
A PT-ben tehát nem esünk pánikba, ha véletlenül kullancsos lesz valamelyik táborozó gyermek. De persze nem árt, ha megpróbáljuk megelőzni a bajt: akár azzal, hogy kullancsirtó spray-t használunk, akár csak azzal, hogy hosszú szárú ruhát veszünk fel, ha a fák közé vesszük az irányt.
Lejegyezte: Bárt Roland
