Enikő minden problémázás nélkül feldobta a bőröndjét az ikrek mellé, akkora erővel, hogy a két lány egy kicsit megemelkedett a matracon. Tátott szájjal bámultunk rá mindhárman. Ő pedig vigyorogva nézett vissza, és ordított róla, hogy gyakran kerül a tekintetek kereszttüzébe.
– Kitalálom – szólalt meg végül –, balett és kortárs tánc. Esetleg jazztánc – nézett ránk továbbra is mosolyogva. A hangja sokkal mélyebb volt, mint amire apró termetéből számítottam, és a mondataiból sütött a magabiztosság. Az első pillanat zökkenője után a másodikban rögtön szimpatikusnak nyilvánítottam.
– Nálam nyert – nevettem el magam, az ikrek pedig szintén bólogattak, velem ellentétben továbbra is nyitott szájjal. – Akkor most ti jöttök – ült le mellém Enikő. Tűnődve néztem rá. A balett lett volna az első tippem az alkata miatt, viszont ahogy jobban megnéztem, rájöttem, hogy sokkal izmosabb, mint azt gondoltam. – Én passzolok – csukta be végre Gitta a száját, és mellette a testvére is csak a fejét csóválta.
– Ha kitalálod, vendégem vagy egy Túró Rudira – fordult felém várakozóan a szobatársam. Abból jöttem rá, ahogy beszéd közben felemelte a fejét. Meg abból, hogy a bevezető miatt biztos voltam benne, hogy valami olyasmiről lesz szó, amire nem számítunk.
– Hiphop – vágtam rá gyorsan, nehogy időm legyen elbizonytalanodni. Enikő elismerően biccentett egyet, és nevetve az ágyra csapott. – Jövök egy Túró Rudival! – Majd Grétára és Gittára nézett: – És most, ha nem bánjátok, szeretnék kicsomagolni. – Hessegető mozdulatokat tett feléjük a kezével, de olyan kedvesen, hogy egy cseppet sem volt bántó, hanem inkább vicces. Az ikrek szabadkozva felpattantak, és elindultak a szomszéd szoba felé. Én pedig felálltam, hogy nekiálljak a csomagolásnak, mert a szakadt táskám még mindig ugyanúgy az ágyam közepén, a cuccom meg szanaszét hevert, ahova a megérkezés pillanatában estek.
Egy darabig csendben pakolásztunk egymás mellett, de az én agyam folyamatosan az új ismerősöm körül járt. Végül nem bírtam tovább. – Hiphop? – ültem vissza a holmim mellé az ágyra. – Miért éppen hiphop?
Ez az írás az „Emma naplója” sorozat 11. része.
Lejegyezte: L. Molnár Edit
