Bár közben eltelt egy óra, a többiek még mindig annál az asztalnál ültek, ahol hagytam őket. Bemutattam a legjobb barátnőmet Enikőnek és az ikreknek, majd Lilla Laci felé fordulva neki is köszönt, és megkérdezte, hogy megvan-e még a lova.

– Ti abban a városban mindannyian ismeritek egymást? – kérdezte Gréta csodálkozva.

– Lilla az osztálytársam, és mivel Laci is az volt elsőben, meg Lilla is… – nem fejeztem be a gondolatmenetet, mert annyira se nem bonyolult, se nem különös szerintem.

Lillának megmutattam, hogy hol tud magának ennivalót vásárolni. A vacsoráról lecsúszott, de igazából csak egy jégkrémet akart. A különbözőségeink dacára azért van, amiben hasonlítunk egymásra. Vettünk egy-egy óriási jégkrémet – én mellé egy zacskó ropit is –, és visszaültünk a többiek mellé. Akik pont arról beszélgettek, hogy mi lesz a ma esti program. Majdnem mindenki a mozizásra szavazott, bár ez a vérszívók miatt bizonyos előkészületeket kívánt. Laci volt az, aki megígérte a barátainak, hogy részt vesz velük az esti focin.

– Jó lenne pár drukker – mosolygott rám, én meg elolvadtam a pillantásától.

– Rám számíthatsz – biztosítottam –, a többieket meg majd meggyőzöm.

A lányokkal felmentünk a szobánkba szúnyogriasztóért, és megállapítottuk, hogy holnap muszáj lesz elmennünk vásárolni, mert az ikrek kencéje vészesen fogyott, mivel mindannyian azt használtuk.

A filmről kiderült, hogy már mindannyian láttuk, így elindultunk Lillával, hogy mindent megmutassunk neki a tábor területén. A lányok egymás szavába vágva meséltek neki kismókusokról, koreográfiáról és a programokról, én meg örültem neki, hogy ennyire gyorsan befogadták. Bár igaz, ami igaz, soha nem ő volt a nehéz eset kettőnk közül. A pingpongasztaloknál a dunaújvárosi lányokkal is összefutottunk. Jázminnal Lilla már találkozott a szoba birtokbavételénél, most a többiekkel is megismerkedhetett. Még volt egy kis időnk az esti foci kezdetéig, így Lilla és Gitta beálltak egy körre, mi meg letelepedtünk egy közeli padra.

– Megnyugodtál? – kérdezte váratlanul Enikő, én pedig elcsodálkoztam. Ennyire nyilvánvaló az egész?

– Tegnap egész éjjel azt hallgattam, ahogy forgolódsz – tette érthetőbbé a kijelentését.

Erre nem is gondoltam. Közös szoba, közös álmatlanság.

Lejegyezte: L. Molnár Edit