Szabi, a PEOPLE TEAM gamertáborának visszatérő oktatója fontosnak tartja kiemelni, hogy a PT gamertábora nem puszta „kockulás”, és nem is az infóóra utolsó tizenöt perceit jellemző „szabad számítógéphasználat”. A PT gamertáborában ugyanis a jövő e-sportolóit igyekeznek felkészíteni. Már akiben ott van hozzá az elhivatottság. Bárt Roland interjúja.
Szabi, te ugyebár a PT-n kívüli civil életedben informatikus vagy?
Igen, nem igazán teszek a gamer = informatikus sztereotípia ellen. (nevet) Igazából össze is függött nálam a kettő, hisz úgy jártam, mint – szerintem – nagyon sok mai informatikus. Az idő tájt, mikor gyerek voltam, törtek be Magyarországra is az elérhető, ámde még furcsa újdonságnak számító PC-k. Tízéves lehettem, mikor anyámék megvették az első gépünket. Isten tudja, honnan volt rajta egy Jazz Jackrabbit, ami az első perctől a képernyőhöz szegezett. Később jöttek újabb, menőbb, modernebb – Morrowind, World of Warcraft, Call of Duty, Counter-Strike – játékok is, persze, amelyekkel általában a sulin kívüli időm telt. Ebből a szüleim azt a konklúziót vonták le, hogy bizonyára reálos agyam van, és engem az ég is informatikusnak teremtett – pedig nyilvánvalóan csak kockulni szerettem. Mindenesetre lett is ebből egy jó kis reáltagozatos gimnázium, ahonnan, jobb nem lévén, egyenes út vezetett az informatika szakig. Persze most már nem panaszkodom. Szeretem a munkám.
Apropó, Call of Duty… A mai gyerekeknek még mondanak valamit ezek a címek?
A CoD-ot pont elég jól ismerik, hisz abból a mai napig jönnek ki újabb részek, plusz az online játékosközössége is még, úgy tudom, elég nagy. A CS-vel szinte mindegyikük játszott már – persze csak a GO-val. Fogalmuk sincs a jó öreg 1.6 pixelsivatagáról… Pedig azok voltak a jó idők. A régi Elder Scrollsok, mint pl. az Oblivion, pláne a Morrowind, abszolút nincsenek már az érdeklődési körükben – az én nagy bánatomra –, de a WoW is valami „boomer” dolog már nekik, úgy látom, pedig emlékszem, anno az egész évfolyam arról vitatkozott a nagyszünetben, hogy a Horda vagy az Ally-e a menőbb…
Te szoktál mesélni nekik ezekről a játékokról?
Persze, azt gondolom, egy gamernek, pláne egy e-sportolónak ismernie kell a videójátékok történelmét is. Érdemes látnia, milyen alapokra épül fel a jelenlegi – dollármilliárdos – ipar. A múltból pedig következtethetünk a jövőbeli trendekre is. A 3D-s játékok megjelenése a 80-as években például szerintem már megelőlegezte a mai virtual reality hullámot.
Azért nem csak történelemóra van nálatok, ugye?
Nyilván, ez csak egy kis bevezető, esetleg kiegészítő jelleggel van jelen. Amit a legfontosabbnak tartunk, az a „harcmezei gyakorlat”. Az FPS-ben nyomuló gyerekeknek célzástechnikai gyakorlatokat adunk, a DOTA-t preferálók pedig csoportdinamikai alapvetéseket tanulhatnak. Mindezt nem a tábláról lelesve, hanem a játékokon belül.
A délelőtti foglalkozásokon kívülre is elkíséritek az ifjú e-sportolókat?
Igen, fontosnak tartjuk, hogy mint egy „igazi” sportcsapat, úgy mi is erős kohéziót alakítsunk ki. Emiatt igyekszünk arra ambicionálni a gyerekeket, hogy a fakultatív programokon is együtt vegyenek részt, és hagyják, hogy a közös élmények szép lassan csapattá kovácsolják őket. Mert a pálya bizony csak így dominálható.
Lejegyezte: Bárt Roland
