Vegyünk egy emberközösséget! Barátok, munkatársak vagy a PEOPLE TEAM és szekciói. És most felejtsük el az egyenlőséget!
Valószínűleg mindenki volt már abban a szituációban, hogy egy adott közösségben, egy adott ember felé egyetértést kell mutatnia, anélkül, hogy tényleg ugyanazon a véleményen lenne. Ezt hívják nyilvános konformitásnak.
De vajon kik azok az emberek, akikkel egyet kell érteni, és mi áll ennek a hátterében? A válasz: a hatalom. Ami nem feltétlenül egy cég főnökének a kezében van. Lehet akár a barátod, szülőd, a tanárod is, aki felé nem feltétlenül mutathatod ki a valódi véleményedet. Életed során gyakran kell majd bólogató kutyának lenned, akármennyire is liberális beállítottságú vagy, és hiszel abban, hogy mindenki egyenlő.
Ezek a hatalmi játékok sok kérdést vetnek fel. Mi a baj a saját véleményeddel, és a tiéd miért nem olyan fontos, mint másé – vagy esetleg miért fontosabb? Hiszen te is állhatsz valaki fölött, lehetsz te az, akinek bólogatnak. Emberfüggő, hogy ezt ki élvezi és ki nem, de ez egy rendkívül összetett dolog. Lelkiismeret, nevelés, maximalizmus, az irányítás iránti vágy – ezeket könnyebb elnyomni, vagy másokat?
A tabukat sem magyarázta meg neked senki. Ezek azok az értelmetlen normák, miszerint ha a feletted állóval nem értesz egyet, akkor tiszteletlen vagy, és íratlan szabályt szegsz. Bántod valaki önbecsülését a saját véleményeddel. Hiszen a szavaknak hatalmuk van, és ha hatalmat birtokolsz, másokét veszélyezteted.
Hazugság lenne azt állítani, hogy az ilyen helyzeteket maximálisan el lehet kerülni, de ahhoz, hogy tiszteljenek, nem kell mások, „nagy emberek” kitaposott útját járni. Mert bármennyire is vágyik valaki arra, hogy felnézzenek rá, a legfontosabb mindig az, hogy nyugodtan aludjon.
Munár Anita
