Mint kiderült, csak mi, lányok nem ismertük a két fiút, Laci tudta, kik ők. Programozók, ami megmagyarázza azt, hogy miért nem láttuk őket egész héten. Márk és Marci – mert időközben a nevüket is elárulták – azonban nagyon is jól látott minket, egész pontosan az ikreket. Az első vacsora óta figyelik Grétát és Gittát, de csak most merték megszólítani őket. Ez utóbbit Lilla értette a legkevésbé.

– Mert? – fogalmazta meg teli szájjal a kérdést.

– Mert a bátyám beszari – válaszolt egyszerűen Márk, majd elröhögte magát. – Meg tulajdonképpen én is. – Ezzel a mondatával egyből szimpatikussá vált, és már csak arra vártunk, hogy az ikrek is reagáljanak valamit. Látszólag még nem tudták, hogy mit, mert erre nem számítottak. Egész héten kismókusokat hajkurásztak, és két helyes fiút pedig észre sem vettek.

Arrébb csúsztunk a már amúgy is zsúfolt padon, hogy Marci és Márk leülhessenek a lányokkal szemben, majd igyekeztünk úgy tenni, mint akik nem hallgatóznak. Jó, annyira nem erőltettük meg magunkat, ez abból is látszott, hogy Lilla időnként bele-belekérdezett a társalgásba. Senki nem neheztelt érte, a programozó srácoknak és az ikreknek is kevésbé volt kínos a helyzet úgy, ha egy nagyobb beszélgetés részesei lettek. Elég sok mindent megtudtunk róluk, és a második, majd a sokadik benyomás után is szimpik maradtak. És nemcsak nekem, hanem az ikreknek is, ami levágható volt abból, hogy egy idő után felálltak, és elindultak sétálni a fiúkkal.

Egészen a táncbemutatóig nem láttuk őket, és nagyon szokatlan volt, hogy nem ugrálnak mellettünk izgatottan és folyamatosan kotyogva. Ezért is lehetett, hogy egy időre teljesen kiment a fejemből a táncbemutató, még izgulni is elfelejtettem. Mert lehet akármennyi fellépésem, akárhány versenyem, a drukk mindig ott marad. Egészen addig, amíg színpadra nem lépek. Mert ott már visz a zene, magával ragad a mozgás. De az előtte lévő perceket nem tudom megszokni. Most is minden bizonnyal görcsben állt volna a gyomrom, kikívánkozott volna a rengeteg befalt pizza, ha eszembe jut az előadás. De ez egészen addig nem történt meg, amíg Enikő az órájára nézve nem közölte, hogy ideje indulnunk. Akkor viszont rám tört a para, ráadásul dupla erővel.

Lejegyezte: L. Molnár Edit