Heni introvertáltként jellemezte magát, ennek ellenére remekül elvolt egy olyan táborban, ahol rajta kívül még 500 gyerek vett részt. A kamasz lány a kedvenc PEOPLE TEAM-es emlékeiről mesélt.

„Táborozni azért jó, mert új embereket ismerhetsz meg, kipróbálhatod magad különböző feladatokban, hasznosan töltheted el a nyaradat. Egy örökre szóló élményt, amire mindig boldogan gondolhatok vissza, és sok-sok új barátot ad. A PEOPLE TEAM-táborban mindenki közvetlen a másikkal, a táboroztatók pedig meglepően fiatalok, de talpraesettek. A fotós szekciót választottam. Azelőtt sosem fotóztam, de azóta is vágyom egy gépre.

Én alapból nehezen barátkozó típus vagyok, ezért egy picit féltem, hogy a PT-ben sem fogok megnyílni, de ez teljesen alaptalan aggodalom volt. Szerencsére több barátságot kötöttem a táborban, sajnos a nagy távolság miatt nehezebb megoldani a találkozókat, de igyekszünk tartani a kapcsolatot. Aki először érkezik a PT-be, annak azt a tanácsot adnám, hogy legyen bátor és nyitott, és szerezzen minél több barátot. Az anyukám egyáltalán nem izgult a táborozás miatt, sőt ő küldött el a PT-be. Nem volt honvágyam, hiszen nagyon jól éreztem magam, és nem is akartam hazamenni.

Nem tudnék kiemelni egyetlen napot, mind a három, táborban töltött hét csodás volt. Ahhoz képest, hogy introvertált vagyok, és sosem szerettem új közegbe kerülni, a PT-ről az ismerkedés, a barátságok és a nevetés jut eszembe, a szobákba való átszökések este tíz után, az éjszakai nevetgélések, futkározások. No meg a csapatprogramok, a nyunyóka – mindenki erre hajt, pedig a kiskacsa sem rossz –, a Takarítónő, az ajándékok, a jobbnál jobb könyvek, a karaoke és a remek büfé (kedvenceim a Magnum, a Soba leves és a hagymás-mézes elefántos karika) jó fej büfésekkel. Persze hogy megyek idén is! Ugye most is sokan jönnek?”