A kezemben egy akkora jégkrém, mint a fél fejem, a lábam előtt egy csoki. Hát, őszintén, nem ez az a kép, amit magamról kitennék a falra. Viszont a jégkrém nagyon finom volt, így némi vívódás után megvontam a vállam, és ettem tovább. Szép szemű fiú ide vagy oda. Laci Enikővel kezdett beszélgetni a fotóstáborról. Magamban vigyorogtam, tuti, hogy jövőre ezt is kipróbálja. Aztán megkeseredett a vaníliaíz a számban, mert rájöttem, hogy a szobatársamnak minden bizonnyal bejön ez a fiú. És nem értettem, hogy ettől miért lett hirtelen annyira rossz a kedvem. Már majdnem feltápászkodtam, hogy arrébb menjek, aztán elfutott a méreg. Elegem lett önmagamból. És ha bejönnek egymásnak? És ha összejönnek? Mit számít? Én táncolni jöttem ide, nem barátkozni, főleg nem pasizni. A táncóra pedig jó volt. Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy igenis maradni fogok, és jól érzem magam, ha beledöglök is. Oké, az utóbbiban én is érzek némi ellentmondást, ezt a részt majd még jobban kidolgozom.

A nem görcsölés jegyében a csokimat is kibontottam, és az olvadozó jégkrém közepébe nyomva ettem tovább együtt a kettőt. A beszélgetés folyt tovább, de közben észrevettem, hogy Laci egyre többször néz rám.

– Na jó, egy ilyen nekem is kell – pattant fel végül mellőlem, és elindult a büfé irányába. – Eljössz velem? – nézett vissza a válla fölött rám. Rám! Én pedig az új elhatározás értelmében nem hezitáltam, hanem mentem.

Amíg meg nem vette és el nem készítette a csokival töltött jégkrémét, nem sokat beszélgettünk. Akkor szólalt meg, miután beleharapott.

– Ahogy gondoltam – nevetett felém –, pont, mint a nutellás chips. – Nekem pedig tátva maradt a szám. A nutellás chips a kedvencem, a találmányom, a szellemi örökségem. Ezt meg honnan szedte ez a srác?

– Első osztály, szülinapi zsúr. Mindketten hivatalosak voltunk. Nutellával etted a chipset – válaszolta a ki nem mondott kérdésemre. Én meg éreztem, hogy elpirulok. Ez a fiú eléggé megnehezíti a tervemet, miszerint eszem ágában sincs pasizni.

Ez az írás az „Emma naplója” sorozat 26. része.

Lejegyezte: L. Molnár Edit