Sokunknak vannak negatív élményei az iskolai zaklatásokról, ami sajnos nem új keletű dolog, és valószínűleg a jövőben is elő fog fordulni. A zaklatás lehet szociális értelemben a kirekesztés és a figyelmen kívül hagyás, fizikai értelemben a verekedés, lökés, rúgás, bezárás, verbálisan a pletyka, csúfolódás, zsarolás. Ezenkívül lelkileg egy méltatlan kritika, egy megfélemlítő vagy megalázó viselkedés is padlóra küldheti a diákot az iskolában, és ne feledkezzünk el az internetes zaklatás (cyberbullying) elszenvedőiről sem.
Egy kislányt hasba rúg a fiú osztálytársa a napköziben. Egy felső tagozatos lánnyal osztálytársa verekedést kezdeményez a szünetben. Ő megvédi magát, erre közbelép egy harmadik fél, aki a „bokszmeccset” közvetíti. Egy másik lányt vékony testalkata miatt „elöl deszka, hátul léc” gúnynévvel illetnek. Csúfolják a gyerekeket akkor is, ha kövérek, ha túl soványak, ha túl kerek az arcuk, illetve ha csendesebbek az átlagnál, és valahogy egy kicsit kilógnak az osztályközösségből.
Sokszor ezekre a tettekre fény sem derül, pedig a fent említett esetek egyikében a bántalmazott gyerek édesanyja is ugyanabban az általános iskolában dolgozik tanárként. Ellenpélda erre, amikor egy negyedikes kislány felveszi okosórával, ahogy őt és a barátnőjét szekálja az egyik osztálytársa. A bántalmazó gyerek anyukája dühösen lép fel, hogy a felvétellel sérültek a gyermeke személyiségi jogai, így a szülők is összevesznek. Az eset az iskola igazgatósága elé kerül.
Nincs könnyű dolguk az osztályfőnököknek és az iskolapszichológusoknak sem. Egy pszichológus ismerősöm, aki gyerekekkel is foglalkozik, javasolja, hogy minden osztályfőnöknek ajánlatos lenne egy osztályfőnöki órát tartani az iskolai bántalmazás témakörében. Fontos a prevenció, ami azt szolgálja többek között, hogyan ne váljanak a gyerekek áldozattá. A szakember hangsúlyozza: nem az áldozathibáztatás a cél. Fontos azt is megvizsgálni, hogy mi állhat a háttérben az elkövető részéről: előítéletek iránta, vagy feszültség, agresszió, túlzott kontroll a családban, amit levezet a többieken, esetleg elhanyagolás a családban.
Az iskolai projekthét is megfelelő eszköz lehet a bántalmazások megelőzésében, ahol a témákat körül lehet járni kiselőadásokkal. Ezeken az előadásokon felszólalhat rendőr, családvédelmi munkatárs, jogász, akik a saját szakterületük szempontjából elmondják, hogy mit jelent a bántalmazás, és milyen következményei lehetnek. Remélhetőleg az ilyen tematikus osztályfőnöki órák és témahetek elejét vehetik az iskolai bántalmazások nagy részének, ha nem is az összesnek. Fontos továbbá a gyerek és a szülő közti jó, bizalmi viszony, hogy ezek a bántások felszínre kerüljenek, valamint hogy a szülő ne egyszerűen azzal a tanáccsal lássa el a gyermekét, hogy „védd meg magad”.
Varga Gabriella
