Sokan tudnak papírból különböző figurákat hajtogatni, de honnan is származik ez az ősi dekorációs ötlet? A papírhajótól kezdve a hatalmas kínai sárkányig végtelen formában lehet velük találkozni. Maga az origami szó japán eredetű. Az ori mint hajtogatás és a kami mint papír szavakból rakhatjuk össze az orikamit, ami a helyesírás miatt origamivá változik. Sokak szerint a 6. században kezdte el terjeszteni egy buddhista szerzetes az ügyes hajtogatást Japánban. Régebben még lehetett a papírt vágni, hajtani, tépni, gyűrni, minden megengedett volt, és csak úgy csinálták, ahogy jött. Mostanra már viszont nem mindenki tartja igazi ősi kreatívkodásnak, ha például belevágnak a lapba. A legrégebbi írás az az 1680-as, Ihara Szaikakutól származó vers, amiben már megemlítették az esküvőkön használt papírmadarakat. 1791-ben megjelent az első nyomtatott origamikönyv.
Ezután fél évszázaddal Japánon kívül egyre több helyen jelent meg a világon. Különböző országokban más-más formákkal lehetett találkozni. Európában a Spanyol Papírhajtogató Szövetség tette népszerűvé, mert a híres Pajaritát (jelentése: kismadár) választották logójuknak. Az első magyar leírás erről a technikáról 1935-ben készült, Sicc címmel. De 30 év múlva egy könyv is megjelent.
A sok évszám után jöjjön egy kicsit izgalmasabb rész, a tapasztalat! Livussal a jobb oldalamon, több-kevesebb sikerrel próbáltunk pár állatfigurát készíteni, amik annyira nem is lettek rosszak. Volt, aminél megakadtunk, de nem a legnehezebbeket választottuk ki. Én egy rókával kezdtem, aminek már a 3. lépésénél elgondolkoztam, hogy most ezt hogy is kellene csinálni. Mivel volt még egy kis lapom, csináltam egy minirókát is, aminél szerintem nincs aranyosabb papírállatka a világon. Nem a legbonyolultabb, de annál cukibb dekorációval bővül majd a tábori és az otthoni szobám egyaránt. A következő próbálkozásunk után kicsit csalódottak voltunk, mert itt jött elő a tipikus „ami a képen van, és ami a valóságban”. Miután kész lett, csak néztük a képet, aztán a miénket, majd megint a képet, mert még csak nem is hasonlít a kettő. Igaz, ez (a pillangó) sem volt rémisztően nehéz, de itt is sikerült megakadni. Livus megpróbált egy nyuszit hajtogatni, viszont azt vágni kellett volna, de az már akkor megint nem csak hajtogatás, ráadásul nem volt ollónk sem, így Livus átműtötte egy hattyúvá. Egy videót is választottunk, amin megint egy pillangó volt. Nem hagyott nyugodni a bénaság… A videó észrevehetően könnyebb, mint a képes magyarázatok. Tulajdonképpen ugyanúgy kezdődött, mint az előző, de mégis kicsit másképp folytatódott. A végeredmény 10-szer jobb lett, mint az előző, bár ez sem volt az igazi.
Hasznos ez a technika. A kis rókáim most is előttem pihennek, és ha rájuk nézek, mindig csak mosolygok. A hajtogatás amúgy is sok mindent fejleszt, de az pluszpont, hogy 4-ből legalább egy úgy néz ki, mint a képen.
Bokros Eszter
