Egy tábor, száz alternatíva. Ezzel a szlogennel hirdette magát a PEOPLE TEAM tábora. Láttam, hogy Kecskeméten jó sok választási lehetőségem van. Igazából a gamer- vagy a robotikatábor is nagyon vonzott, de Anya azt mondta, épp eleget gubbasztok iskolaidőben a négy fal között, és folyamatosan a gépet nyomkodom. Egyenesen kötelező kimozdulnom a szabadba. Végül is a fényképezőgép is gép, azt is lehet nyomkodni, ezért a választásom a fotóstáborra esett.

Madárkáim

Amikor megérkeztünk, rögtön egy hozzám nem igazán testhezálló feladattal kezdtük: fényképezzük le a környezetünket! Én ráadásul a természetfotózás lehető legnehezebb válfaját választottam: a madarakat. Aki fákat vagy virágokat fényképezett, az jobban járt. Egy fa vagy virág egy helyben marad, bezzeg az én madaraim! Amikor megláttam egyet, belőttem a szöget, szép lassan ráközelítettem, és már nyomtam volna meg a gombot, amikor a madár fogta magát, és huss, elrepült. Míg a többiek több száz virágot vagy fát örökítettek meg a délelőtt folyamán, nekem csak néhány madarat sikerült lencsevégre kapnom. Igaz, azok csoda szépek voltak! A délutáni szabad foglalkozás során internetről ki is kerestem a nevüket.

Nézőpontok

Nagyon tetszett, amikor különböző nézőpontból kellett valamit vagy valakit megörökítenünk. Különleges látószögeket alkalmaztunk: a békatávlatnál lefeküdtünk a földre, a madártávlatnál felálltunk egy székre. Egész másnak látszott így a világ!

Ők és én

Egyik nap egymásról készítettünk fényképeket. Sok kattintással kellett rögtönzött sorozatot összeállítanunk társainkról. Bevallom, nagyon megtetszett itt nekem egy lány, ezért az idő legnagyobb részében róla készítettem portrékat. A legjobban az sikerült, amikor elkaptam őt a levegőben. Mármint nem szó szerint! Épp a trambulinon ugrált, amikor kattintottam a gépemmel; szerintem ez lett a nap legjobban sikerült fotója. El is küldöm majd neki otthonról, hátha ennek ürügyén közelebbről megismerkedhetünk egymással.

Buli és kiállítás

Ha azt hiszitek, hogy egész nap csak fotóztam, akkor nem nagyot tévedtek. Még a délutáni lazább időszakban sem tettem le a kezemből a gépet. Kattintottam pár képet a röplabdázókról, a parkban heverészőkről, még a buliban is én voltam a fotós. Aztán a legjobban sikerült képekből kiállítást rendeztek a tábor központjában. Az egyiken az én fülemülém is szerepelt! Ha ügyesebb leszek, talán a honlapra is felkerül majd néhány képem. Addig is: jövőre tovább fejlesztem a tudásom.

Lejegyezte: Tóth Réka