Előre leszögezném, hogy ez csak az én nézőpontom és személyes véleményem. A zenék terén teljesen pártatlan vagyok.

Mára már rengeteg műfaja alakult a zenének, és egyre érdekesebbek: punk, pop, rock, technó… és még sorolhatnám az idők végéig. Általában az ember stílusa dönti el, hogy milyen zenéket hallgat. Viszont a hangulat határozza meg, hogy hogyan hallgatod.

Vannak kifejezetten hangulatromboló zenei műfajok is, mint például a country. Felmérések alapján azok, akik rendszeresen hallgatnak dél-amerikai zenécskét, agresszívak és depressziósak. Az én véleményem, hogy ez egy hülyeség, és még nem nagyon találkoztam pszichopata cowboyjal, de ha ők ezt mondják, akkor egészségükre.

Ha fáradt és komor vagy, akkor a szövegre figyelsz. Ilyenkor jönnek be a szomorú, depis lényegű dalocskák, amiket csak azért raksz be, hogy érezd: mások is ugyanolyan nyomorultak, mint te. Ajánlóként a rapszámokat tudom javasolni, de ez mindenkinél más.

Viszont ha jókedved van, vagy csak az unalom és a megszokás ösztönöz arra, hogy elindítsd a zenelejátszót, a ritmusra, a hangerőre és a zenék lényegére figyelsz.

A zene segít a kikapcsolódásban és koncentrációban. Ilyenkor az ember rockot hallgat, ami stimulálja az agyat (de csak óvatosan, valakiből tomboló őrült lesz) vagy azt, amit a legtöbbször szokott, és már kívülről tudja az egészet. Már-már annyira tudja, hogy magát is idegesíti vele, kivéve, ha egy soha meg nem unható számról beszélünk, amiből igen sok van. Mint például: Macarena, It’s My Life és megannyi más klasszikus.

Vannak azok a számok is, amik fénykoraikat gyorsan elhagyva mostanra már annyira irritálják az ember fülét, hogy legszívesebben leütnéd az illetőt, aki azt a számot berakta. Fénykorában még minden bulin ez a szám ment legalább háromszor. Most valahol már a tiltólista pokolba hajló oldalán található.

Minden csoda 3 napig tart.

Soós Sára

KecskeNEWSás-archívum