Vigyorogva mentem vissza a szobába, vigyorogva zuhanyoztam le, sőt még fogmosás közben is vigyorogtam, aminek az lett az eredménye, hogy a fogkrém végigcsorgott a pizsamám elején. Mondjuk, ezen is csak vigyorogtam. Szerencsére Enikő már mélyen aludt, így nem kellett megmagyaráznom, hogy mi okozott ekkora jókedvet. Mielőtt ágyba bújtam, reflexből a telefonomra pillantottam, és azonnal észrevettem Lilla lelkes üzeneteit, miszerint már alig várja, hogy itt legyen velem. Próbáltam én is alig várni, de az a megmagyarázhatatlan fura érzés megint motoszkálni kezdett a gyomrom táján. Én meg nem szeretem nem tudni, hogy mi a fene bajom van, így felszólítottam magam az őszinteségre, ami nem ment annyira könnyen, de végül bevallottam magamnak, hogy miért baj az, hogy a legjobb barátnőm holnap megérkezik. Elég hosszú lett a lista. Először is muszáj volt bevallanom magamnak, hogy tetszik Laci. Nagyon. És félek attól, hogy Lillának is bejön még mindig. Tudom, hülyeségnek hangzik, hogy egy elsős szerelem miatt aggódjak, de ki tudja. Lilla is szingli, mellette észvesztően néz ki, magabiztos, és mindig eléri, amit akar. Másodszor, ha nem csalnak az ösztöneim, Laci sem teljesen közömbös irántam. Viszont holnap jön Lilla, és itt visszakanyarodhatunk az egyes ponthoz.

Aztán volt még egy dolog, amit még ennél is nehezebb volt beismernem. Jól érzem magam itt. Úgy, hogy most először csak magamra számíthatok. Nem más mondja meg, hogy mit és hogyan csináljak. Táncon is előállhatok az ötleteimmel, és értékelik azokat. Otthon mindig Lilla mondta meg, hogy mi legyen, hogy legyen. Magamat is megleptem azzal, hogy tudok döntéseket hozni. Hát, ez is gond. Félek, hogy a barátnőmnek nem fog ez annyira tetszeni.

Elég sokáig forgolódtam álmatlanul, és a kezdeti vidámságom helyét átvette a bizonytalanság. Már semmi nem tűnt annyira egyszerűnek, mint mikor a csillagokat néztük a füvön fekve. Gitta és Gréta megállás nélkül nevettek valamin, mi pedig bámultuk a csillagokat. Ezzel a gondolattal aludtam el végül.

Lejegyezte: L. Molnár Edit