A show vége után Laci elindult, hogy megkeresse a húgát, és megnézze, hogy minden rendben van-e vele. Egyrészről nagyon csalódott voltam, hogy nem marad velünk, másrészről meg teljesen elképesztett, hogy mennyire gondoskodó testvér. Vajon én is így viselkednék, ha az öcsém itt lenne? Remélem, hogy igen. Nem, biztos vagyok benne, hogy igen. Attól, hogy néha – na jó, állandóan – az idegeimre megy, azért mégiscsak a tesóm.

Enikővel kettesben maradtunk, mert az ikrek is elviháncoltak valamerre, gondolom, mókusnézőbe mentek. Legalábbis a vihogásból meg a nem túl diszkrét susmorgásból erre következtettem. Tehát Enikővel kettesben ültünk oda a már korábban elkezdődött előadáshoz, amely egyébként a droghasználatról szólt. Nekünk volt ilyesmi tavaly a suliban, de az messze nem volt annyira érdekes előadás, mint ez. Végre nem azt sulykolták belénk, hogy egy füves cigi után nincs visszaút, hanem sokkal érthetőbben beszéltek arról, hogy milyen hatással vannak a szervezetre ezek a szerek.

Hiába volt nagyon érdekes, már majdnem leragadtak a szemeim, mire vége lett. Enikővel egymást támogatva indultunk el a szobánk felé. Pár lépés után Lacit vettem észre, aki a fejét forgatva sétált a szedelőzködő táborozók között. Nem jutottam el a kérdésig, hogy vajon kit keres, mert hirtelen észrevett minket, és elindult felénk.

– Rebeka alszik, én meg téged kereslek már egy ideje – a szeme Enikőre tévedt, egy pillanatra elhallgatott, majd pontosított. – Illetve titeket.

– Minket – veregette meg Enikő röhögve a vállát, majd rám nézett. – Én előremegyek – azzal anélkül, hogy megvárta volna a válaszomat, így is tett.

Lassan ballagtunk Lacival a sárga épület, a lányok szobái felé. – Jó volt az előadás? – törte meg végül a csendet. A hátralévő túlságosan rövid szakaszon erről meséltem neki. Igyekeztem minél kisebbeket lépni, de így is túl hamar megérkeztünk.

– Akkor holnap – fordultam felé elkedvetlenedve.

– Holnap – bólintott ő is, féloldalasan mosolyogva.

Csak azután sóhajtottam egy nagyot, mikor beléptem az épületbe. És szinte azonnal előkaptam a telefonom, hogy csekkoljam, hány óra van vissza holnapig.

Lejegyezte: L. Molnár Edit