Rohannunk ugyan még nem kellett, de azért szép kényelmesen feltápászkodtunk, összeszedtük az utánunk maradt szemetet, majd elindultunk a sportpályák irányába, a táncbemutató tervezett helyszínére. Mivel időben voltunk, a környéken még nem voltak túl sokan, és ez segített ellazulni egy kicsit, és már nem szorongattam olyan erővel Laci kezét, hogy meg kelljen látogatni az orvosi szobát. Dóri, a tánctanárok egyike, már ott várt minket, és figyelte, ahogy Pepe, egy másik tanár a kicsiket koordinálja. A kicsiken semmi idegesség nem látszott, annyi probléma merült csak fel, hogy az egyikük mindenáron a plüssoroszlánjával akart táncolni. Némi huzavona után Pepe megvonta a vállát, mert igazából miért is ne? Ha a csöppség ettől magabiztosabb, akkor hajrá, táncoljon az oroszlán is.

Szó nélkül kezdtünk bemelegíteni, Dóri csak helyeslően bólintott, és nem jött oda hozzánk, mert látta, hogy tudjuk, mi a dolgunk. Lassan gyülekezni kezdett a többi táncos is, és mindenki csatlakozott hozzánk. Kivéve Gittát és Grétát, akik, hiába teltek a percek, mégsem bukkantak elő. Már csak negyedóra volt kezdésig, a tánctanárok is maguk köré gyűjtöttek mindenkit, mikor Dóri végignézett rajtunk, és csodálkozva kérdezte meg, hogy hol vannak az ikrek. Mi már percek óta ezt kérdezgettük magunkban, mert kezdés előtt fél órával már meg kellett jelennünk, és ezt rajtuk kívül mindenki be is tartotta. Még az a kicsi lány is, aki megtudva, hogy a társa oroszlánja táncolhat, visszaszaladt a plüssmosómedvéjéért, hogy az se maradjon ki a jóból. A lényeg az, hogy az ikrek nem voltak sehol. A pálya, a közepén lévő, nekem oda állított széken kívül – úgy látszik, nem sikerült mást szerezni helyette – üres volt, a nézőtéren egyre többen foglaltak helyet, mindenki a bevonulásra várt, az ikrek pedig sehol. Dóri egyre feszültebbé vált, és bár egyszer sem sikerült kihozni a sodrából az egy hét alatt, most úgy tűnt, közel áll hozzá. Ez azonban mégsem következett be, mert fújtatva és a rohanástól kipirulva ért oda mellénk a két hiányzó lány, és kérdő tekintetünkre csak annyit lihegtek, hogy nagyon sajnálják, de férjhez mentek, ezért késtek. Dóri arcán sokféle érzelem szaladt végig, majd lehunyta egy pillanatra a szemeit, és csak annyit mondott, hogy kezdünk.

Lejegyezte: L. Molnár Edit