Életemben nem tüntettem még el akkora adag spagettit, mint a mostani vacsora alatt. A falnak dőlve figyeltem az embereket, és fél füllel hallgattam a lányok beszélgetését. Még fel voltak pörögve a vízi csata miatt, náluk még nem ütött be a kajakóma, mint nálam. Halványan el-elmosolyodtam egy-egy megjegyzésükre, és a fáradtságom ellenére hirtelen nagyon boldognak éreztem magam. Mert tök jó volt itt ülni a rengeteg ember között, és részt venni ebben az élményben. Teljesen más itt minden, mint ahogy elképzeltem. Ez nem is tábor, ez inkább egy fesztivál. Hiszen alig jöttünk el az egyik programról, már bele is csöppenünk egy másikba. Enikőék pont azt tervezgették, hogy a tűzshow-t mindenképp nézzük meg, és utána maradjunk ott a tizenkét éven felülieknek szóló előadáson is. Bár kezdtem egyre nagyobbakat pislogni, a világért sem maradtam volna le egyikről sem. Amíg a többiek ettek, én próbáltam összekapni magam.
– Nektek honnan van ennyi energiátok? – kérdeztem végül, mert nem nagyon sikerült.
– Majd belejössz – biztatott Enikő, én meg elfogadtam. Jó, majd belejövök.
Vacsora után még maradt egy kis időnk, a tűzzsonglőrök előadása ugyanis csak napnyugta után kezdődik. Addig a lányokkal a már jól bevált helyünkhöz ballagtunk, és letelepedtünk a fűbe. Itt már, ha akartam volna, sem tudtam volna elaludni, mert a szúnyogok ránk vetették magukat. Gitta elszaladt a szobájuk felé szúnyogriasztóért, mi pedig addig csapkodtuk magunkat meg egymást, mint valami különös szekta tagjai. Miután Gitta visszaért, és bekentük magunkat a citromillatú krémmel, már sokkal jobb lett a helyzet. Közben páran csatlakoztak hozzánk, Enikő egyik ismerőse tavaly nyárról, meg Iza, Eliza, Jázmin és Bogi táncról. Elbeszélgettünk a tervezett koreográfiáról meg minden más hülyeségről. Közben észre sem vettem, hogy Laci leült mellém. Csak a kezére figyeltem fel, amelyben egy ropit nyújtott felém, amire gumicukrokat tűzött fel.
– Fúziós konyha – vigyorgott –, a kedvenced.
Mit lehet erre mondani? Csak visszamosolyogtam rá, miközben a gyomrom bukfencezett párat.
Lejegyezte: L. Molnár Edit