Miért jó táborozni egy olyan helyen, ahol rajtunk kívül van még kb. 500 gyerek? Attilával beszélgettünk a PEOPLE TEAM kecskeméti nyári táboráról, azaz a PT-ről.
– A táborozás azért fontos, mert…
– Nagyon sok emberrel találkozhatsz. Olyanokkal, akikkel év közben soha. Ha osztálykirándulásra mész, az egészen más. Itt szerezhetsz olyan barátokat is, akikkel soha nem futnál össze a lakóhelyeden. Azért is fontos, mert itt kipróbálhatod magad önállóan ezer dologban. Máskor többnyire veled vannak a szüleid vagy rokonok vagy tanárok, és ezért nem hozhatsz önálló döntéseket. Itt is vannak felnőttek, viszont sokkal szabadabb minden, mint más körülmények között.
– Mit vársz egy igazán jó táborozástól?
Sok-sok barátot és kalandot.
– Ha izgulnak a szüleid a táborozás miatt, mivel nyugtatod meg őket?
– Hogy lesz ott még 500 másik gyerek. Ennyi gyerek nem tud elveszni egyszerre. Külön-külön se nagyon.
– Ha volt bármilyen gondod táborozóként, hogyan oldódott meg?
– Elvesztek a ruháim az első nap, de aztán hamar megtaláltuk a bőröndömet. Egy srác vitte el, akinek ugyanolyan bőröndje volt. Még nem nyitotta ki, és azt hitte, az a sajátja. Az övé a hangárban volt.
– Milyen tanácsokat adnál egy első táborozónak?
– Nincs para! Legyen nyitott! Legyen lelkes! Dobja be magát, bármit csinál! Ne kuksoljon a szobájában, mert az hülyeség! Ha éhes, kérjen repetát! Ha elfogyott, nyomás a büfébe, a büfések mindig segítenek!
– Vannak konkrét javaslataid a témákhoz?
– Lehetnének új robotok minden nyáron. De ne legyen még több angolóra! Bár a tanárok azért is nagyon jó fejek, mert mindegyikük velünk lakik, ugye, így bármikor lehet velük beszélgetni, ha már belejöttünk a nyelvbe. Így aztán úgy gyakorolunk, hogy észre sem vesszük.
– Volt valami, ami miatt korábban nem szerettél táborozni?
– Jártam egy másik táborban is a PT előtt, de ott állandóan cikiztek. Érdekelnek a műszaki témák, és egyesek valahogy nem bírták elviselni, ahogy szöszölök a zsinórokkal meg a kapcsolókkal, meg hogy olyan magamnak való vagyok. Hát nem mondom, elég vacak volt az egész. Haza is jöttem a felénél.
– Életem fele és a szuper nyarak…
– Állandóan a nagymamámnál voltam kicsi gyerekként. A szüleim dolgoztak. Később, amikor nagyobb lettem, jött ez a táborozásötlet. Ott voltak a zsinórok meg a műszaki cikizés. Azt mondtam, soha többé. Aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy rávettek a szüleim a PT-re. A legjobb döntésem volt, hogy beadtam a derekamat. Azóta is járok minden nyáron. Van, hogy több turnusban is.
– Koboldok városa, szolgáltatóház, éjszakai programok – mi jut eszedbe ezekről a PT-s programokról?
– A legjobbak! És van olyan is, hogy a nagyobbaknak beszélgetéseket szerveznek. Én azokon is részt veszek mindig, ha csak tehetem. Habár volt már, hogy inkább hajnalig kártyáztunk a haverokkal, de nem mindig vették észre. Vagy nem akarták. Akkor is jó fejek a táboroztatók, amikor a programokat csinálják, és tulajdonképpen akkor is, amikor a takarodót szervezik. Itt azért nincs akkora szigor. Vagyis néha egyáltalán nincs szigor.
– Mókusok, színek, csapatok és tombola. Mi jut ezekről eszedbe?
– A táboroztatók (mókusok) fiatalok és jó fejek egytől egyig. Én még nem voltam olyan csapatban a sok év alatt, ahol legalább az egyik csapatvezető ne lett volna iszonyatosan jó fej. Többnyire többen is azok. Nem csak egy vezetője van minden csapatnak. Meg volt olyan is, hogy szövetségeket kellett kötni más csapatokkal. Az is nagyon jól sikerült. Abban az évben lettünk KETTEN is elsők. Megosztott győztes hely a dobogón!
– Életem legkülönlegesebb napja volt itt…
– Amikor a születésnapomat itt ünnepeltem. Nem is a tábor idején volt, csak a barátaim kitalálták, hogy meglepnek, és megszervezték. Óriási buli volt. Külön termet kaptunk az alagsorban, és volt torta meg szendvics meg literszámra gyerekpezsgő. Nagyon tetszett. Nyáron kellett volna születnem.
– A legjobb diákok a…
– Filmesek. Írhatnám a robotépítőket is, de a filmesek sokkal menőbbnek látszanak. Egy csomószor vágnak meg forgatnak akkor is, amikor már mindenki alszik.
– A folyamatos mosolygás mindent elárul.
– A táborban én is mindig vidám vagyok. Mondjuk, itt tényleg mindenki.
– Milyen a PEOPLE TEAM büféje?
– A büfések néha fáradtak, de az a jó, hogy bármit lehet kérni tőlük. Egyáltalán nem csak a büfével kapcsolatos dolgokat. Segítenek akkor is, ha nem szomjas vagy éhes vagy. Volt már, hogy segítettek lufikat megtölteni vízzel (órákon keresztül), csak mert kitaláltuk a csapattal, hogy mi szervezzük a vízi csatát. Csak azt nem raktuk össze, hogy egyikünk sem képes a csapból vizet ereszteni a lufikba. A büfések megmutatták, hogyan kell.
– Aludhatunk a PT-ben trambulinon, ágyneműtartóban vagy asztalon?
– A trambulinon még nem aludtam, viszont a hangár előtt egy sátorban már igen. Meg asztalon is. Azon az éjszakán kicsit hosszúra nyúlt a kártyaparti.
– Vannak kísértetek a sárga/zöld ház folyosóin?
– Léteznek ilyen tábori történetek, mint a suliban az épület szelleme, a gyilkos a szomszédban, meg az elveszett gyerekekről szóló sztorik. A táborban is szoktunk egymásnak mesélni ilyeneket. Főleg azért, hogy éjszaka beparáztassuk egymást. Tök jó móka.
– Ha nyári tábor, akkor Kecskemét.
– Csak a PT!
– Nyaralás után kezdődik a suli.
– Na, ez az, amit nem várok. Elég gáz már a búcsúzkodás is. A szeptember meg még gázabb. De szinte azonnal elkezdek visszaszámolni, mint a tábor honlapja. És persze tartom a kapcsolatot a haverokkal. Nem bírnám ki másként.
– Kérdezz bármit a következő nyári PT-tervekről!
– Mondjuk, nem lenne utolsó, ha akármelyik napon át lehetne menni bármelyik szekcióba. Bár szerintem ez nem megvalósítható, mert elképzeltem éppen, mi történne, ha hirtelen 200 gyereknek eszébe jutna, hogy másnap reggeltől robotokat akar építeni. Angoltanárok még csak-csak kerülnek, mindig többen vannak, mint ahányra alapból szükség van, hogy bármilyen helyzetet megoldhassanak, de persze kétszer annyi gyereket ők sem tudnának kezelni. Jó, ezt elengedem. A programokon viszont gondolkodom. Gyűjtök ötleteket, és megírom később.
