Napjaink egyik égető kérdése a robotizáció. Félnünk kellene tőle? Vagy lehetőséget látni benne? A PEOPLE TEAM robotikatáborának mentora, Tamás egyértelműen az utóbbi véleményen van. Bárt Roland interjúja.

Hogy kezdődött a személyes viszonyod a robotikával?

Hát, végül is egészen tipikus volt a sztori. Igazi reálos gyerek voltam, matekötösökön és Lego-hegyeken trónolva. Ha már Lego: tulajdonképpen a vonzódásom a robotika felé is ennek a dán csodának köszönhető. Emlékszem, már kicsit nagyobb gyerek voltam, mikor Magyarországra is megérkezett a Lego robotszériája. Ahogy egy kakaóillatú, szombati matinédélelőtt reklámjában megláttam őket, tudtam, hogy ez kell. Azután nem telt el olyan nap, hogy ne nyaggattam volna anyukámékat egy ilyenért – nagy bánatukra. Aztán végül karácsonyra beért a lelki terror: a fa alatt egy MINDSTORM-modellt csomagolhattam ki. Szerintem azóta sem örültem úgy semminek. Ezután minden évben valamilyen robotot vagy távirányítású autót rakosgattam össze a fa alatt. Mi tagadás: drága hobbit választottam.

Később ennek azért meglett a foganatja, nem?

De, abszolút. Tulajdonképpen nemcsak hobbit, hanem szakmát is választottam, ami meg, szerintem senkit nem lepek meg ezzel, igencsak keresett. Gimi után ugyanis magától értetődő volt a mechatronikai mérnök szak. Szóval innen is üzenem, hogy köszi, anya!

Honnan jött, hogy táborokat is tarts a robotikáról?

Szerettem volna átadni azt az örömet, ami a mai táborozók korosztályában volt az enyém. Megmutatni nekik, hogy a műszaki dolgok, azon belül a robotika nem száraz és unalmas munka, hanem lehetőségek végtelen tárháza. Felfedezés. Játék. Kaland.

Ez a játékosság a tématábor programtervében is megmutatkozik?

Persze, nem úgy álltunk neki, hogy majd egyenleteket oldogatunk meg a nebulókkal. Nem, igyekszünk kísérletező játékként bemutatni a robotikát. A Legónak például nálunk is nagy szerepe van. Rengeteget játszunk a robotmodelljeikkel. Általában imádják a gyerekek. És bevallom: én is. Hiába, a nosztalgia nagy úr.

Mit üzensz azoknak a szülőknek vagy gyerekeknek, akik a robotikatáboron gondolkodnak?

Azt, hogy mindenképp megéri számukra a robotikatábort választani. Nemcsak egy hatalmas, váratlan felfedezésekkel teli kalandot nyernek, hanem olyan tartalmas időtöltést is, amely később, akár a felnőtt életben is javukra válik majd a gyermekeknek. Hiszen lehet ellene ágálni, de a robotizáció már a nyakunkon van. Személy szerint meglepett értetlenséggel fogadom a kortárs sci-fik gyanakvással teli pesszimizmusát ezzel kapcsolatban – gondoljunk akár csak a Terminatorra vagy a Mass Effectre. Én ugyanis nem veszélyt, hanem lehetőséget látok a robotizációban, amellyel jobbá tehető az emberek élete. A technológia ugyanis nem morális vagy immorális, hanem amorális: nem attól lesz jó vagy rossz, amilyen, hanem attól, hogy mire használjuk. Mi, emberek.

Lejegyezte: Bárt Roland