Ha valaki túlélne egy zombiapokalipszist, az minden bizonnyal Andi lenne. Hogy miért? Megtudod, ha elolvasod a PEOPLE TEAM táboroztatójával folytatott kérdezz-feleleket.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Számomra a legkülönlegesebb az, hogy a táborban ismertem meg a két legjobb barátnőmet. Tamarával a türkiz csapatban találkoztam először, Hannával pedig mindketten tudóstáborosok voltunk. Így a PT-nek köszönhetően már 7 éve színesítik a mindennapjaimat.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Alapjáraton csendes típus vagyok, és ez néha félreértésekhez vezet. Amikor erre rájövök, mindig próbálom az illetővel megbeszélni a dolgot, és legtöbbször sikerül is. Azonban előfordul olyan is, hogy csinálhatunk bármit, valakinek akkor sem leszünk szimpatikusak. Szerintem ez az élet velejárója, így azonkívül, hogy a szabadidőmben nem feltétlen annak a személynek a társaságát keresem, másban nem nyilvánul meg.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
Ha választhatnál aközött, hogy a világ összes nyelvén képes lennél folyékonyan beszélni, vagy pedig kommunikálhatnál az összes állattal, melyiket választanád? Az egyik legérdekesebb választ egy sráctól kaptam, aki azt mondta, hogy az egyetlen ok, amiért nem az állatokat választja, az az, hogy túlságosan is szereti a húst.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Először is azonnal felmennék az internetre, és megpróbálnék annyi hiteles forrást találni, amennyit csak lehet a kialakulás okáról, az átváltozást megelőző tünetegyüttesekről, arról, hogy a fertőzés milyen módon terjed, és hogy milyen ütemben. Amikor már van valami fogalmunk arról, hogy mivel állunk szemben, javasolnám, hogy mindenkit küldjünk el átvizsgáltatni az orvosokkal, hogy megtudjuk azt, hogy a táboron belül van-e esetleges fertőzés, vagy a fenyegetés egyelőre csak kívülről várható. A táborozókat a csapatszínek alapján osztanám fel, mert minden gyerek tudja a színét, és ez alapján a legegyenletesebb a gyerekek elosztása is, illetve így minden csapatra jut 4-4 mókus fixen. Továbbá ezt valamilyen játékos módon be is lehetne építeni a pontszerző versenybe, hogy a pánikot és a lehetséges találgatásokat minimalizáljuk. Eközben felmérném, hogy a táborban mennyi folyadék és élelem áll rendelkezésre, továbbá hogy van-e lehetőségünk még külső forrásból bármit is beszerezni. Az elemzés alapján a forrásainkat úgy osztanám fel, hogy a lehető legtovább kitartsanak. Azok a mókusok, akik vállalják az ügyeletet, járgányban és felfegyverkezve mennének, rendszeres jelentéssel. Ha a helyzet odáig fajulna, hogy sehogy nem tudnánk elkerülni a zombikat, ha van pszichológushallgató táboroztatónk, mindenképpen az ő bevonásával lenne jó módot találni arra, hogy hogyan a legjobb ezt közölni a gyerekekkel. És ha a zombik bejutnának a tábor területére, akkor attól függően, hogy van-e leutánozhatatlan külső ismertetőjegyük, vagy szembeszállnánk velük a túlélés esélyéért, vagy ha leutánozható a kinézetük, akkor mi is zombinak tettetnénk magunkat. Lenne egy belsős jelünk, amit csak mi ismerünk fel, hogy követni tudjuk, kiből nem lett még zombi, és az erőforrásaink és a megtévesztő képességeink mértékét mérlegelve vagy megvárnánk, amíg elvonulnak, vagy továbbhaladnánk annak reményében, hogy eljutunk egy olyan helyre, ahol a túlélésünk esélye magasabb.
Milyen állat szeretnél lenni, és miért?
Lunda! Tengeri madarak lévén levegőben, szárazföldön és vízben is egyaránt jól boldogulnak. Kíváncsi és szociális állatok, emellett hihetetlenül aranyosak is!
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Esti játékokon voltam állomásvezető, és a mi állomásunknál a gyerekeknek építkezniük kellett a pontokért cserébe, így stílusosan beöltöztünk építőmunkásoknak.
Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?
5/10-nek mondanám magam. Eddig mindig találkoztam nálam furcsább és kevésbé furcsább emberekkel a táborozásaim alatt, nagyjából ugyanolyan arányban. Így középre sorolnám magam.
Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz, ha véget ér a nyár?
Már régi PT-sként érkezem, 2015-től 2020-ig minden nyáron megfordultam táborozóként, illetve 2022-ben egyszer már tudóstáboros kistanárként is. Azért, mert mindig a tábor az évem fénypontja, és mert szeretném azokat az élményeket továbbadni, amiket én is kaptam a PT-től. Már nem első alkalmas táboroztatóként biztos, hogy több felelősségre számítok, és rengeteg felejthetetlen pillanatra is. Aminek már előre örülök, azok az esti állomásos programok, mert mindig ott történnek a legviccesebb pillanatok. Nyár után visszaülök az egyetemre tanulni és lediplomázni.
