A hátralévő idő kevés volt ugyan, de mindenki lelkes, úgyhogy teljes erővel vetettük bele magunkat a gyakorlásba. A tegnapi eső után a levegő felfrissült, így ma az elmúlt napokra jellemző kánikulával sem kellett megküzdenünk. Talán még soha nem ment ennyire jól a koreográfia. Mindenki gyorsan megjegyezte az őt érintő változásokat, és nem okozott fennakadást akkor sem, amikor a kisebbekkel összepróbáltuk a közös részeket. Mivel nekem nem volt pontosan meghatározva, hogy mit csináljak, ezért volt időm elmélázni, és a többieket figyelni. Egyébként a próba idejére egy támlás széket kaptam kapaszkodni, az ülőkéjére egy kanna vizet raktunk nehezéknek, hogy rá tudjak támaszkodni, és ne boruljon fel. Dóra megígérte, hogy az előadásra kitalálnak valami jobbat, de ideiglenesen ez is jó megoldás volt.

Miközben táncoltam, a gondolataim folyamatosan vissza-visszatértek Lacihoz, akit tegnap este óta nem láttam, még a reggelinél sem. Ez nagyon szokatlan volt, mert most, hogy nem jött, egyből feltűnt az, hogy korábban mindig felbukkant a környezetemben. Gondolatban szerencsére még nem jutottam el odáig, hogy magamra vegyem az eltűnését, az egyik épület sarkánál ugyanis felbukkantak a fotósok. Laci azonnal elindult felém, széles mosollyal az arcán.

– Ügyes – intett fejével a székre, amibe kapaszkodtam, majd egy gyors puszit nyomott a számra.

– Elaludtam – kezdte kérdés nélkül. – Este Rebeka nem tudott aludni, így szóltak, hogy menjek át hozzá mesélni. Éjfél után még anyu hívogatott, hogy minden rendben van-e. A reggelit meg lekéstem – mondta, és mintegy igazolásképp kordult egyet a gyomra.

Mivel a többi fotós továbbment, Laci adott még egy puszit, és utánuk indult. Visszafordulva kérdezte meg, hogy ebédnél találkozunk-e. Mikor igent mondtam, elmosolyodott. Én meg azon gondolkoztam, hogy ez most nekem vagy az ebédnek szól-e. Dóra zökkentett ki a merengésből.

– Emma, próbálunk – bűnösként kaptam felé a fejem, de csak mosolygott. Mindenesetre behúztam a nyakam, és reflexből megpróbálkoztam egy spiccel. Aú! Ez még mindig fáj.

Lejegyezte: L. Molnár Edit