Mindenki elgondolkodott már azon, hogy milyen érzéseket kelt bennünk, ha valami szépet, jót látunk. Amikor nem egyszerűen azt mondjuk, hogy valami gyönyörű, hanem eláll a lélegzetünk, és szóhoz sem jutunk. Fejtsük ki!
Minden ember számára eljön az az euforikus állapot, amikor egyszerűen csak néz ki a fejéből, és bambul. Amolyan „wow”-érzés. Ezek minden embernél más és más külső hatásra jönnek elő. Valakinél egy szép festmény, egy táj, esetleg egy jól megkomponált dal hozza elő a totális lefagyást. Ahány ház, annyi szokás, szokták volt mondani. Vannak, akikből ételek hozzák ki az érzést, ízek… Másokból egy jókor elsütött ima. Vagy a szerelem.
Az euforikus állapot az az állapot, amikor az ember lefagy, nem jut szóhoz, lélegzetet sem tud venni. Legtöbbször a hazatért katonák családja érheti ezt el. Hónapok, esetleg évek óta nem látott szerettük hazatért; épségben, egészségben, de legfőképp boldogan. Gyerekek és felnőttek ezreit érinti ez a dolog, és egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet.
De térjünk vissza a vidám dolgokhoz! A boldogság nem más, mint „pozitív érzelmekkel jellemezhető mentális állapot”. Szerintem nem kell fokozni. Mármint a definíciót, nem a boldogságot. Amint már mondtam, számtalan dolog válthatja ezt ki belőlünk, és nem feltétlenül számítunk rájuk. Van olyan, amikor egy rosszabb napon felhív egy régi ismerősünk, akivel rég beszéltünk, vagy egy anyai/apai ölelés is segíthet felvidulni.
Látjátok? Számtalan módszer és lehetőség van arra, hogy egy szürke hétköznapból, egyik pillanatról a másikra hirtelen napsütéses, vidám nap legyen. Csak meg kell találni ezt a módszert, és élni vele. Sok apróság létezik, amiről nem is gondolnátok, hogy milyen örömöt okozhat. Gondoljatok bele, titeket mi vidít fel? Mi az, amitől újraszíneződnek a napjaitok? Ne üljetek egy percet sem úgy, hogy rosszkedvetek van!
Neuvirt Zsanett
