A tábor a komfortzónám

Táborarc
PEOPLE TEAM tábor

Év közben is aktív táborfüggőnek tartja magát Petra, a PEOPLE TEAM egyik tanára. Olvasd el, miért gondolja így, mi köti annyira a szerinte legjobb nyári táborhoz, a PT-hez!

Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!

Különlegesnek nem tudom, hogy különleges-e, de volt egy kisfiú nálam fotószekción, aki állította, hogy mindent tud, neki nem tudok újat mutatni, mert ő volt fotótanfolyamon. Én ezt kihívásnak vettem, és a hét végére teljesen kizökkentettem ebből a mantrából, és rácsodálkozott egyszerű geometriai dolgokra és nézőpontokra. A végén még szóvá is tette, hogy nagyon jól érezte magát, és örült, hogy mégis tudtam neki újat tanítani.

Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?

Talán azt, hogy túl szókimondó vagyok. Konkrét eset volt még, hogy túl hamar engedtem el a kezét az új fotótanároknak. Én úgy éreztem, hogy már belerázódtak, ők meg nem szóltak, hogy nem. Igazán nem tudom mit mondana, aki nem kedvel, mert ezekre nem szoktam odafigyelni (mondjuk, nincs is időm ezzel foglalkozni fotósként). Alapvetően a kommunikáció híve vagyok, ha valakinek van valami problémája, jöjjön, beszéljük meg. Ha erre nem nyitott, azon én nem tudok segíteni, el kell engedni. Szerintem nem kell kedvelnünk egymást, ha egyébként tudunk emberien viselkedni egymással és együtt dolgozni. Ehhez őszinteség és nyitottság kell. A kedvelés már csak könnyebbé teszi a dolgokat. Nekem nagyon rossz tulajdonságom, hogy azt akarom, hogy mindenki kedveljen, viszont nem vagyok hozzá elég extrovertált, hogy nyitni tudjak. Ezen az utóbbi időben, úgy gondolom, már sikerült túllépnem, így kevesebb cringe szituba keveredek.

Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?

Nálunk alap bemutatkozós kérdés, hogy milyen színű a fogkeféd – fura választ nem nagyon lehet adni rá.

Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?

Nem igazán tartanék tőle, ez egy zárt világ. Nem mellesleg Ricsivel és Palkóval felfegyverezve? Esélyük nincs.

Milyen állat szeretnél lenni, és miért?

Vidra! Annyira aranyosak, ahogy fogják egymás kezét, amikor a vízben alszanak, hogy el ne sodródjanak egymástól.

Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?

Épp viselni még nem volt lehetőségem, de egy Korra- és egy Azula-cosplay összerakásával foglalatoskodok az Avatárból (nem az a kék izé, hanem az eredeti).

Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?

Alapvetően a saját környezetemben furának számítok, viszont a táborban kicsit sem. Itt minden normális és egyszerre semmi, összeségében 5 és felet adnék magamnak.

Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz, ha véget ér a nyár?

Szegedről érkezek táboroztatni, azért, hogy legyen minden jó. A tábor lett az új komfortzónám a maga buborékjával, így egyértelmű, hogy kihagyhatatlan. Azért szeretek táboroztatni, mert a való életen kívüli, valódi énjét ismerjük meg a gyerekeknek, amit aztán kézen fogunk, és olyan tudáson és élményeken kísérjük végig, amik lehet, hogy meghatározzák a jövőjüket. Remélem, valami hasonló sikerélmény idén is érni fog, eddig szinte minden évben volt ilyen. Minek örülök előre? A PT-világnak, a PT-seknek. Ha véget ér a nyár, nekem nem ér véget, év közben is aktív táborfüggő vagyok.


Előző bejegyzés
Mókusok voltak a szellemek
Kapcsolódó

Még több

This will close in 21 seconds