Heléna általában nem mérges, csak hunyorít. Erről ti is meggyőződhettek, ha ellátogattok a PEOPLE TEAM kecskeméti nyári táborába (válasszatok akár ottalvós, akár bejárós formát), mivel előfordulhat, hogy vele is összefuttok a táboroztatók közül.
Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!
Imádom a számháborút. Ha megtehettem, akkor mindig azt játszottam. Egy napközis nyári táborban megismertem egy fiút, akit Merlin, a varázslónak hívtunk, mert csodálatos volt a számháborúban. Nagyon jóban voltunk, rengeteget játszottam vele, annak ellenére, hogy majdnem mindig veszítettünk ellene. A tábor után nem láttam, de szeretek visszatekinteni ezekre az emlékekre.
Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?
Talán azt mondaná rólam, hogy nagyon búsnak vagy unalmasnak nézek ki, elrontom a hangulatát. Ezt sokan mondták nekem. A nyugodt arcom olyan, mintha szomorú lennék, vagy mérges, amikor nagyon sokat süt a nap, mert folyamatosan hunyorítok. Sajnos ezzel nem tudok mit tenni, de biztosítom arról, hogy nem direkt csinálom, elnézést kérek, és amikor megtehetem, mosolygok. Talán még az lenne a gyerekekkel, hogy azt hiszik, mivel fiatalabb vagyok, elengedek több dolgot, és szabálytalankodhatnak. Persze rájuk szólok, ami miatt meglehet, hogy gonosznak tartanak majd. Ha megtehetem, akkor segítek nekik találni egy olyan játékot, ami élvezetes, nem esik bajuk, és bajba sem kerülnek érte.
Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?
Szeretek „gyerekes” kérdéseket feltenni. Nem hinném, hogy valakit a munkája vagy a pozíciója tesz emberré. Amit sokszor kérdezek, az az, hogy mi az álma. Erre sokféle választ kaptam, de a kedvencem talán az, hogy „bármi lesz az, azt akarom, hogy anyu ott legyen”. Ezt egy 10 éves fiú mondta nekem még az általános iskolámban. Már elfelejtettem a nevét, de azt nem, hogy annyira szereti az anyukáját, hogy mindig maga mellett akarja tartani.
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?
Imádom ezt a kérdést! Sokszor feljön nekem. Azért is, mert szeretek felkészülni a dolgokra, meg mert jó agytorna, és hát nagy fantáziám van. Ha megyek valahova, legtöbbször utána próbálok nézni mindennek. Hol van, milyen a hely, az adott hely térképe és környéke. Utána meg hogy milyen hasznos dolgok vannak ott. Hogyha egy táborban tartózkodsz, vagy akár egy iskolában, az nagy előny, könnyebben bevethető, jobban megvédhető. Ott olyankor vannak alvóhelyek, orvosi szoba, étel elég akár egy hétre. Utána már nehezebb, fenn kell tartani az élelmet és persze a helyet, a nyugalmat. Ez könnyű, ha tudom, hol kell keresni. (Ami az 1. lépés a túléléshez: tudd, hol vagy.) Persze az emberi természetet is bele kell venni, ki az erős, azok segíthetnek keresni vagy megvédeni a gyerekeket stb. Ez egy nehéz téma, tudom, hogy kell áldozatokat hozni, de mindent megtennék azért, hogy biztonságban legyenek a gyengébbek.
