A táboroztató is volt gyerek. A PEOPLE TEAM nyári táborának táboroztatóit meginterjúvoló sorozatunkat ezúttal a húszas évei elején járó Martinnal folytatjuk, aki saját táborozói élményeiről mesélt nekünk.

Miért fontos a táborozás?

Mert teljesen más közösségbe lép az ember, kilép a komfortzónájából, és épül belőle. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy sehol nincs ekkora pörgés, mint a PEOPLE TEAM-ben. Egyetlen szabad perced sem akad, legfeljebb akkor, ha alszol, de közben annyira élvezed, hogy sodrásban vagy, mert annyi energia vesz körül, és másoktól is kapod ezerrel az inspirációt meg az energiahullámokat, hogy eszedbe sem jut, hogy kilépj belőle. Fantasztikus..

Milyen barátságokat kötöttél a táborban?

Nagyon jókat. Évekig visszajártunk gyerekként is. Mentek a nagy egyeztetések rögtön a tábor után, amikor kiírták a honlapra a következő nyári turnusok dátumait, hogy ki mikor jön majd. Aztán a harmadik nyártól úgy alakult, hogy mindig a második és a harmadik turnusban érkeztünk. Abból a társaságból többen táboroztatók lettünk azóta. Életünk több mint fele a PEOPLE TEAM. Durva belegondolni.

A szüleid izgultak?

Persze, mert látták rajtam, hogy én is izgulok. De még én nyugtattam őket. Mondtam nekik, hogy jó lesz, szeretni fogom, és mesélek majd nekik sokat, nyugodjanak csak meg. Beteg lettem a táborozás alatt, és a szobatársaim elvittek az orvoshoz, majd hamar meggyógyultam. Annyira belemelegedtünk a táborozásba, hogy anyuéknak csak három nap múlva említettem az egészet. A dokik lelkére kötöttem, hogy nem kell felhívniuk a szüleimet, majd én telefonálok nekik, ők meg belementek, mert nem volt vészes, csak köhögtem kicsit, de aztán megfeledkeztem róla. A sodrás, ugye…

Milyen tanácsokat adnál egy első táborozónak?

Nyitottan és bátran! Mert mi a legrosszabb, ami történhet? Meg kell kérdezni valamit, amit nem tudsz? Bumm, megkérdezed. Annyira jó fej mindenki, hogy csak pozitív meglepetések érhetnek. Persze tudok olyan gyerekekről, akik nem akartak táborozni, honvággyal küzdöttek az első napokban, életükben először kerültek távol az otthonuktól, nem tudott eljönni a barátjuk, egyedül érkeztek, előfordul ez minden évben, de senki nincs egyedül. Nem is lesz. Szeretve vagyok én is, ezt folyamatosan érzem, és szeretve van mindenki, és ez átjön.

Mi volt számodra a legfontosabb?

Az, hogy jól érezzem magam.

Játsszunk! Mi jut eszedbe a következőkről: szabadon a hangártól az útügyeletig?

Nagyon jó ez a fajta szabadság, oda mehetek, ahova kedvem tartja. Gyakran kérdezik a gyerekekkel érkező szülők, hogy „hol van itt a lakat a kapun?”, meg hasonlókat, de hát ez nem börtön vagy árvaház az ipari forradalom Angliájában. Sokan vagyunk táboroztatók, gyerek nem tud elveszni, állandó ügyeleteink és őrségeink működnek. Frappánsan működik a rendszer. Úgy, hogy a gyerekeknek át sem jön, hogy állandó felügyelet alatt töltik a táboros napjaikat. Pedig de.

Animal Cannibals: ennél is hangosabban!

Nem voltak sosem a kedvenceim, nekem inkább a jazz jön be, de meg tudják mozgatni a gyerekeket. Ha pedig ötszázan egyszerre rámozdulunk valamire, akkor abban van valami. Már régóta úgy érkeznek, hogy az esti műsorokat is ők vezetik. Azok fantasztikusak.

Mókusok, színek, csapatok és tombolás?

Baró nagyon.