Nem mentünk tehát messzire, csak épphogy egy kicsit félrevonultunk, hogy minél kevesebben legyenek körülöttünk. Laci már nem fogta a kezem, mert a vállamat karolta át, hogy segítsen arrébb bicegni, és ez egyszerre volt érthető, másrészről pedig a szokásos aggodalmaskodó énem előbukkant, és arról káricált a fejemben, hogy túl gyorsan engedte el a kezemet, és ez a beszélgetés, ami most jön, biztos nem lesz az ínyemre. Mert abban egész biztos voltam, hogy ez lesz AZ a beszélgetés. Amelyik eldönti, hogy pont kerül ennek a rövid kalandnak a végére, vagy sem. Aminek során kiderül, hogy Laci is azt gondolja-e, amit én, vagy csak beképzeltem, hogy tényleg van kettőnk közt valami.
Mikor leültünk, Laci kerülte a tekintetem, amit azonnal rossz jelként könyveltem el magamban. – Te mit gondolsz? – kérdezte meg végül rövid hallgatás után. Kedvem lett volna játszani a hülyét, és megkérdezni, hogy miről, de valahogy ezt még én is túl gyerekesnek ítéltem meg abban a pillanatban. Laci azonban nem várta meg, hogy válaszoljak. Felnézett, egyenesen a szemembe, és kibökte azt, amire az első pillanattól vártam, de egészen mostanáig csak remélni mertem.
– Busszal alig húsz perc – kezdte, nekem pedig nem kellett kérdeznem, hogy mi, mert már én is kiszámoltam két nappal ezelőtt. Ennyire lakunk egymástól, Laci és én.
– Az nem sok – válaszoltam végül, mire elmosolyodott, és a kezem után nyúlt.
– Jövő héten nem leszünk otthon, de te úgyis itt leszel. De utána? – kérdezte édes mosollyal az arcán.
– Utána – bólintottam, és egyszerre öntött el a megkönnyebbülés, a boldogság meg még valami. – Tudtad, hogy alsóban beléd voltam esve? – kérdeztem hirtelen.
Laci meglepetten nézett rám.
– Te? Hiszen észre sem akartál venni, akármit is csináltam. – Ezt viszont én nem értettem.
– Mit csináltál?
– Állandóan feltűnősködtem, ha a közelben voltál. Egyszer például megittam menzán öt pohár tejet. Mondjuk, azt ki is hánytam – mondta, és megborzongott.
Én hitetlenkedve ráztam a fejem, és magamban azon gondolkodtam, hogy akkor ez most első vagy második szerelem-e?
Lejegyezte: L. Molnár Edit