Érzelmi intelligenciánk fejlődik, ahogy idősödünk. Ha nem így lenne, az összes felnőtt úgy viselkedne, mint a kisgyerekek: sírva, toporzékolva, üvöltve, valamit/valakit püfölve, megfékezhetetlenül fejeznék ki érzelmeiket.

Az érzelmi intelligenciát felépítő készségek közül néhány korán kifejlődik. Ha tudjuk, hogy mire fordítsunk figyelmet, egyszerűvé válik az érzelmek felismerése, ám az olyan EQ-készségek, mint az érzelmi reakciók kezelése vagy a megfelelő hangulat kiválasztása, nehezebben elsajátíthatók. Ez azért van, mert agyunknak az a része, amelyik felelős az önmenedzselésért, tinédzserkoron túl érik.

A fejlődés gyakorlással előmozdítható: erősebb érzelmiintelligencia-készségek építhetők azáltal, hogy felismerjük, mit érzünk, megértjük, hogyan jutottunk oda, megértjük, hogy mások hogyan éreznek, és miért éreznek úgy, és érzelmeinket szívből jövő szavakba öntjük, amikor szükséges.

Mások megértése a megfigyeléssel kezdődik. Ha látunk valakit, akit elgáncsolnak, és elesik, valószínűleg felszisszenünk, mintha velünk történt volna. Tudósok szerint ennek biológiai oka van: az agyi sejtek, úgynevezett tükörneuronok ugyanúgy mozgásba jönnek, ha mi csinálunk valamit, mint amikor látjuk, hogy mással történik az. Figyeljük meg más emberek testnyelvét, arckifejezéseit, cselekvését, és próbáljuk meg beazonosítani, hogyan érezhetnek. Amikor filmet nézünk, próbáljuk meg megérteni, a szereplők miért éreznek úgy, ahogyan, próbáljuk megmagyarázni, miért tették azt, amit.

Legyünk jó hallgatók: jobban megértünk másokat! Kutatások igazolták, hogy minél jobban figyel valaki, annál jobban kapcsolódik ahhoz, aki beszél, közelség, kötelék alakul ki köztük. Néha annyira azzal vagyunk elfoglalva, hogy mi mit akarunk mondani, hogy – bár szeretnénk – nem figyelünk eléggé arra, aki beszél. Vegyük az adást például úgy, hogy elképzeljük, hogyan érezhetett beszélgetőtársunk abban a helyzetben, amiről beszél, és mutassuk is ki, hogy próbáljuk megérteni: „Elképesztő érzés lehetett!” vagy „Ez biztos kihozott a sodrodból!”. Így harmóniába kerülünk vele, meg is tudjuk jósolni, mit fog mondani.

Kérdezzük meg szüleinket, milyen volt az esküvőjük, vagy a nagyszüleinket első gyermekük születéséről. Próbáljuk meg elképzelni, milyen élmények voltak ezek számukra. Kérjük meg őket, hogy beszéljenek arról, hogyan éreztek!

Fordította: Dobai Katalin

Forrás: kidshealth.org