A bepakolás őrülete utolért. Percek óta futkosom fel és alá a szobám, a fürdő és a konyha háromszögében, menet közben fel-felkapva egy nyeles tejforralót, az öcsém Mancs őrjárat-os esőkabátját és a kedvenc szobanövényemet.

Holnap hajnalban indulok, egy hét a családom és a kutyám nélkül. Az egyik nem gáz, a másik annál inkább. Tényleg, mi lenne, ha Fülest is vinném? Füles, mintha értené, fejhangon vakkant egyet, majd áttrappol a tesóm szobájába. Jól van, hülye kutya, akkor ne gyere.

De lehet, hogy én sem megyek – biggyed le a szám egy pillanat alatt. Kezemben a vacak tejforraló, a táskám teljesen üres, az óra meg mintha szívatna – ha nem nézek oda, átugrálja a másodperceket, sőt néha a perceket is. Francba az egésszel.

Elhajítom a tejeslábast, mázli, hogy csak a falat találom el, az üveges ajtót nem, így csak a festék potyog le, de az nem ciki, öcsinek van temperája.

Na, jobb, mint volt, és nekem direkt tetszik a lilán ez a sötétzöld. Mikor elégedetten megfordulok, szembetalálom magam az idiótán vigyorgó és teljesen üres táskámmal. Tudom, tudom, én akartam menni, én könyörögtem, mert annyira jól hangzott ez a tánctábor, és mert soha nem jártam még Kecskeméten. Apuék nem akartak elengedni, mert messze van, de a képek őket is meggyőzték. Mondjuk, jobb lett volna, ha Lilla nem lesz az utolsó pillanatban beteg, és nem kell egyedül csomagolnom. Vajon mit szólnának itthon, ha bejelenteném, hogy mégsem megyek?

Mikor anyu hazaért az öcsémmel, esélyem sem volt megkérdezni, hogy mit szólna, mert hamarabb vette észre a falat, mint megszólalhattam volna. Kiderült, hogy neki nem tetszik a sötétzöld a lilán. Ábelnek meg az nem tetszett, hogy elhasználtam a fél tubus zöldjét, mert így nem tud füvet festeni. Aztán már bömbölt is, tátott szájjal, lógó takonnyal, könnyek nélkül. Soha életében nem festett még. Temperája is csak azért van, mert része az elsős tanszercsomagnak. Anya patáliázott, Ábel visított, Füles fejhangon vakkantgatott, én meg nekiláttam csomagolni. Mert ennél minden jobb.

Ez az írás az „Emma naplója” sorozat 1. része.

Lejegyezte: L. Molnár Edit