Sok nyári táborban jártam már meghívott vendégként, de a legnagyobb élményt a PEOPLE TEAM írótábora szerezte nekem és velem tartó családomnak egyaránt.

Már a megérkezésünk pillanatában sejtettük, hogy nem egy hagyományos táborba csöppentünk. Meglepve láttuk, hogy egy egész miniváros várja Kecskeméten a táborlakókat. Rögtönzött idegenvezetést is kaptunk, megnéztük az éttermet, a sportpályákat, majd egy szobába is bekukkanthattunk. Tiszta és jól felszerelt tereket és helyiségeket találtunk mindenhol.

Amíg a családom sétára indult, én megismerkedtem az írótábor résztvevőivel. Egy kisebb csoport várt rám egy teremben, tele érdeklődéssel, jókedvvel és az irodalom szeretetével. Igyekeztem több játékot és feladatot előre kitalálni, mivel tudtam, hogy egy egész délutánt fogunk együtt tölteni. A csapat nagyon kedvesen és kíváncsian fogadott, így egy órán keresztül arról beszélgettünk, hogy hogyan válik valaki íróvá, és mik azok a dolgok, amik elengedhetetlenek ezen az úton. A tanács, amit elsőként adtam nekik, hogy fejezzék be az írásaikat. Ugyanis a legtöbb írás félbehagyva vár, majd idővel elfelejtődik egy fiók vagy egy mappa mélyén.

A szünetben én is meghívást kaptam, hogy egyek a táborozókkal, így lehetőségem volt megkóstolni az aznapi ebédet is. A körülményeket látva nem lepett meg, hogy finom ételeket kaptunk. Délután folytattuk a foglalkozást. Nagyon jól szórakoztam, és úgy láttam, hogy nemcsak én, hanem a résztvevők is. Különböző kreatívírás-gyakorlatok mentén ismerkedtünk egymással, egymás írói stílusával, kedvelt műfajaival, kifejezésmódjával. Az egyik feladat során például egy tulajdonságot kellett elrejteniük egy történetben szinonimák használata nélkül, de úgy, hogy a többiek rájöjjenek, hogy mi lehetett az. Egy másik feladatban pedig ugyanazt a gondolatot kellett egyre rövidebben és rövidebben megfogalmazniuk. Végül örömmel fogadtam, hogy a táborozók felolvasták egy-egy írásukat, majd a hátralevő időben azokról beszélgettünk.

Szép és nagyon emlékezetes nap volt. PEOPLE TEAM-írótábor – nekem a kedvencem.

L. Molnár Edit